Egy nap meghalok,
emlékeznek-e rám majd vajon?
Borzalmas első versszak,
jobb lett volna neked a gengszterszak.
Hiába rímel,
attól még nem stimmel.
Nem vagy elég
őrült vagy laza,
hogy vonat alá vesd
magad,
vagy elhajózz
– te roncs!?
Kövesd József Attila
példáját, keress rá,
legyen részed katarzisban.
Elenyészel a semmibe,
tova,
reménynek többé
semmi nyoma.
Ne pazarold az időnk,
semmirekellő!
Halj meg, te
figyelemhajhász!
Nem vagy költemény-
szakértő,
mondta a borderline-grófnő.
Amíg beszélt, friss vért ontott
– a sajátját és másét –,
személyek feledésbe hullanak
és enyésznek emlékezetemmel együtt.
A menedék nem volt elég,
kértem, hogy mutasson utat az ég.
De nem kaptam, csak megerősítést, hogy
értéktelen vagyok valóban.
ABSZOLÚTE!!!!!
Nos, egyik személyiségem
Baudelaire reinkarnációja,
így péntekenként
abszint csurog le a torkomba.
Csak képzelgés,
de meg kellett osztanom.
Miért!?
Nem tudom…
3D szentháromság-idő van:
fehér-, narancs-, okkersárga-tudatmódosítás
kéken, szomorún,
továbbá józanságáthelyezés Soha-Sohaországba,
mely lakhatatlan.
A kék képernyő üzenete:
maradj vagy gyilkolj!
Önnön magad, vagy azokat, kik bántanak –
de csak gondolatban,
képzeletben.
–
–
