rövid monológok útközben

1.
láthatatlan arcodat
ragyás, agg pórusok ejtik rabul 

papírmasé démonok,
bárányfelhő pamacsok, perzsakék
szakadt hulladék-
zsákok.
 

2.
frivol és parádés romlás 

külvárosi bárokban
meztelen csípők,
a szeretkezésről fotók 

akvárium és díszhalak 

hétfőn végre
a homokozókat is elhagyják a dílerek,
otthonukban szambát járnak.


3.
éjjel víz alatti városról álmodom
napokon át lázasan botorkáltam
de az álom hozzám tapadt
mintha lélek volna
bejártam türkiz tereit
emlékeinek barlangját
a vágyak alagútját
mohón oxigént lélegeztem:
a város áttetsző, zöld vizét.
 

4.
a fölemelkedés vágya hajt
elszakadni a verejtékezés földjétől
attól az önmagamtól, ami vagyok
elindulni a nullpontról ismeretlen önmagamhoz
a közel lévő távlat felé szállni
 

5.
az utak kezdő és végpontjain
szavak hullnak alá a kínok földjére,
a meglepetés erejével,
ahogy tavaszi éjszakákon
almafák fehér szirmai terítik be a kertet.

Please follow and like us:
0
Kategória: Vers. Bookmark the permalink.

Hozzászólások

Email címét soha nem tesszük közzé. A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

*
*

*

  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik