(Nina: egy tizenhét és fél éves lány. Kicsi, vékony, barna. Szemei nagyok, feketék, szépségesek. Hihetetlenül kicsi a lába: 34-es. Végzős középiskolai diák. Furcsa elképzelései vannak. Semmitől se fél. Lelkes és érzelmes. Az életben a legfontosabb dolog a szerelem: egy nagy, egyedülálló szerelem.)
—-1945 júniusában született. Az apja katona volt, és amikor áthaladt az ezredével Bukaresten, vagy két hétig anyával élt. Ekkor fogant Nina. A háború véget ért, apa pedig hazatért. Apa és anya nagyon fiatalon házasodtak össze. Nagyon szerették egymást. Egy nagynéni házában laktak, valahol a város szélén. Volt ott egy szobájuk és konyhájuk. Anya gépírónő volt. Mikor apa hazajött a háborúból, és béke lett, átköltöztek egy kis lakásba a központban. A lakás egy igen kicsi szobából áll, amiben Nina most is lakik, egy nagyobb szobából, fürdőszobából és konyhából.
—-Úgy öt vagy hat évre rá, amikor Nina első osztályba járt, apa és anya már nem szerették egymást, s elváltak. Apa egy nőhöz költözött, akit később feleségül vett, ő meg anya pedig ott maradtak egyedül. Anya sokat szenvedett ebben az időszakban. Apa eljött néha vasárnap, és elvitte moziba, majd hazahozta. Anya meghívta őt ebédre, ilyenkor apa egy üveg borral érkezett. Miután megitta az üveg bort, elköszönt. Apa nagyon magas és erős ember volt. Nina anyához hasonlít: aprócska.
—-Mikor negyedik osztályos lehetett, anyát elütötte egy autó, és vagy három hónapig kórházban feküdt. Akkor Ninának a külvárosi nagynénjénél laktak. Amikor apának gyerekei születtek a másik házasságából, egyre ritkában kereste fel Ninát. Most havonta egyszer felhívja, bemennek a városba, és marhapecsenyét esznek, apa pedig sört iszik. Eközben a korábbi és a jelenlegi életére panaszkodik, és általános jó tanácsokat osztogat. Aztán elbúcsúznak egymástól, anyáról meg csak annyit kérdez, hogy egészséges-e. Apának van még három gyereke: két lány és egy fiú, akik túl kicsik ahhoz, hogy Nina barátkozhasson velük.
—-Körülbelül két évvel apa távozása után anya összeállt egy férfival. Eddig öt pasasa volt, és amikor elhagyták, anya azt mondta róluk, semmirekellők voltak. Nála laktak, gondoskodott róluk, ők meg szépen meghíztak, és amikor jobban ment dolguk, faképnél hagyták. Anyánál most egy pöttöm és pocakos férfi lakik, aki fiatalabb nála. Anya egyre jobban retteg ezeknek a férfiaknak az eltűnésétől.
—-Nina most már nagylány. Anya enni ad neki, hébe-hóba pénzt is ruhaneműre, aztán meg nem törődik vele, mert megbízik benne. Nina alig várja, hogy befejezze az iskolát, és munkába álljon. Mindig jó tanuló volt.
—-Ez a mostani férfi, aki anyánál lakik, rendkívül vidám. Rémesen játszik egy kis tangóharmonikán, és gyakran megy anyával moziba. Mikor hazajön, magára ölt egy meggypiros hálóköntöst, és örökösen az ágyon heverészik. Ninának megvan a maga szobája, ahol senki nem zavarja. A szoba kicsiny, de csak az övé. Anya egy kedves és derűs asszony, az utóbbi időben viszont egyre ingerültebb, s mintha már nem lenne türelme semmihez. Nagyon szerette apát. Miután Nina találkozik vele, mindig megkérdezi, hogy néz ki, öregedett-e, jól volt-e öltözve, és azt mondja, hogy amikor elváltak, el kellett volna eresztenie őt, csak hát fiatal volt, s becsvágyó. Nina arra gondolt, nagyon nehéz lehet szeretni egy férfit, miközben semmi esélyed vele élni. Nina nagyon szeretett egy fiút a blokkjukból, aki a negyedik emeleten lakik, és aki orvostanhallgató, de a fiú nem méltatta őt figyelemre, mert túl kicsi volt hozzá. Egyszer volt csak vele moziban, egyszer meg csónakáztak a tavon. Mihainak hívják, s Nina teleírt egy egész füzetet a vele kapcsolatos gondolataival.
—-Most majd befejezi az iskolát, és elmegy dolgozni. Nyáron, a szabadsága idején leutazik a tengerpartra, meglesz a saját pénze és függetlensége, ami csakis csodálatos lehet.
Bérhalmi Angelika fordítása
–
–
