Nem írni

Nem írni a legjobb.
Írni is jó, ha jót és jól írsz.
Nézem a szemközti falat,
az íróasztalom mögött,
a felnyitott laptop fölött.
Oda nézek, hogy ne kelljen
az üres lapra. Frissen festett,
még szaga van, profi munka,
sehol egy folt, sötétebb
vagy világosabb
árnyalat, elszíneződés.
A különbség csak annyi,
hogy az egyik narancssárga,
a másik fehér, különben
egyelőre, amíg az egyikre
egy véletlen kilöttyenő
vagy szándékosan odavágott
valami, karcolás, prüszkölésből
ráfröccsenő takony,
a másikra néhány
meggondolatlanul,
elhamarkodottan,
vagy akár megfontoltnak
vélten odavetett betű, szó
piszkot nem ejt –
egyenletesen
tiszta mindkettő.

Amíg nem

Tudom, hogy láthatatlan
lények figyelik
minden egyes,
de legalábbis
egyes mozdulataim.
Hogy mért, azt nem
tudom, vagy nem akarom
tudni. Pattognak
a falak, a bútorok,
a sötétítő műanyag
sínje, a szalagcsíkok
(néha figyelem, lopva,
nem lengenek-e ki)
– amikor felállok például,
kimozdulok egy dermedt
helyzetből, mintha csak
arra lesnének, hogy rám
vethessék magukat
és megakadályozzanak
a cselekvésben.
Érzem is, ahogy megszáll
valami nehéz, lelassulok,
alig jutok el az asztalig,
ahol felnyitnám a laptopot,
hogy leírjak valamit,
amíg el nem felejtem,
amíg nem gondolom azt,
hogy semmi értelme.

NMre

Valamennyire

Úgy helyezkedem el
a széken, amin alig lehet
elhelyezkedni, olyan kicsi,
támlátlan, billegő, hogy
valamennyire egyensúlyban legyek.

Nehéz így dolgozni,
ki kéne cserélni
egy stabilabbra –
ha volna rá pénzem.

Kihúzom magam,
öntudatosan,
a képernyőre meredek,
és kihúzok minden oda nem illőt,
nem egyszer félek, hogy oda illőt is.

A szöveg alakul,
alaktalanodik,

nincs végleges változat,
csak véglegesítendő.

Érdekes, a szék
már nem inog,
de ha inog is,
nem veszem észre,
vagy zokon.

Hagyni

Amikor kifújom az orrom,
néha vérrög jön belőle,
már nem ijedek meg tőle,
de azért nézem,
mi ez,
nem kéne
már megint
túlhajtanom magam –

de hajthatatlan vagyok:
többször is kifújom,
hogy meggyőződjem,
tévedtem, káprázik a szemem,
több nem jön.

Legtöbbször viszont elered,
és akkor abba kell
hagyni,

mindenekelőtt
az önáltatást,
legalábbis mára.

Please follow and like us:
0
Kategória: Vers. Bookmark the permalink.

Hozzászólások

Email címét soha nem tesszük közzé. A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

*
*

*

  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik

  • Ajánljuk