1864. január 1., szerda
Hurrá! Egy új év! Így kezdtem a naplót egy évvel ezelőtt. Most is ugyanezt mondanám, habár nem táplálok túl nagy reményeket. A közeljövő elég egyértelműen eldöntött. Idén nem fog annyi minden történni, mint tavaly. De ki tudja mégis, mi történhet! Hogy változnak még az idők! Milyen csendesen zajlott le ebben az évben a születésnapom és a szilveszter megünneplése. Az utolsó év kivételével sosem kezdtem józanul az új évet. Most minden csendben történt, és bensőséges családi körben. Régen: tolongás az utcán, kalaphajigálás, bohóckodások. A múlt évben a „Kroll”-ban álarcos tréfák, intrikák stb. Most: pulykasült1 és egy pohár bor. Ekképp jutottam el a 21. életévemig, férfitevékenységem évének kezdetéig! Eliza örült a legjobban. A legtöbb ajándékot kapta. George állt a legrosszabbul. Nekem szerencsém volt. Apám megajándékozott egy aranyláncon függő aranyórával. Szükségem is volt valami ilyesmire. Minden fiatal szép láncos órával mászkált, csak nekem volt ezüstből, selyemzsinóron. Ma, Szent Vazul2 napján több Vasilét is felköszöntök, többek közt Vasile Alesandrescut, akitől apám megtudja majd a Kogălniceanuval folytatott beszélgetése részleteit. Ma, Újév napján azt mondom magamnak: mindenekelőtt egészséget, aztán kitartást, türelmet és szerencsét!
1863. február 19., csütörtök
Ragyogó idő van! Mintha tavasz volna. Ha így marad, játszva megszabadulok a mellkasi fájdalmaktól. Furcsa látni, hogy tavaly pontosan ugyanebben az időszakban voltak mellkasi fájdalmaim. Remélem, jobbra fordul. Reggel 4 órakor értem haza. A kocsmában voltam, és kártyáztam. Erősen leromlott az egészségi állapotom. Az első szemeszterekben képes voltam 5–6-ig is maradni, amikor pedig hazamentem, nem éreztem semmit, és jó hangulatban voltam. Most viszont a legkisebb szórakozástól is leírhatatlan fáradság fog el. Régebben egész éjjel szerettem inni, vagy valamelyik barátomnál aludni. Most azonban nem kívánnám máshol tölteni az éjszakát. Egy millióért sem mondanék le az ágyamról! Vagy hogy egész éjszaka szórakozzam! Akárhogy is, megváltoztam. Az egészségem szeszélyeskedik. Nem tudom, mit hoz a jövő! Milyen vicces ember ez a Iorgulescu3. Régóta feltettem magamban, hogy részletesebben írok itt róla. Ezeknek a jegyzeteknek az a célja, hogy amikor később újra találkozom vele, lemérhessem a nála bekövetkezett változásokat. De nem nagyon sikerül írnom erről, mert nem olyan könnyű. Hadd ejtsek mégis néhány szót az eszméiről és a nők iránti érzelmeiről. Ha tetszik neki valamelyik, akkor az a nő egyfolytában foglalkoztatja, odáig van a lelkesedéstől, és bebeszéli magának, hogy szerelmes. Aztán ha meglát véletlenül egy másik lányt, aki a kedvére való, egy szempillantás alatt elfelejti az előbbit, és az utóbbi teljes mértékben leköti a figyelmét. Ezen a télen gyakran találkoztam vele. Mint megtudtam, tűzbe jött a Liebigben látott rendkívül szép lányoktól: Luccától, Pellettől, Söhlke kisasszonytól, egy álarcos lánytól a „Kroll” bálján. Ez utóbbiba veszettül belehabarodott, s éjjel-nappal csak őt látta, és csak róla álmodozott. Aztán hirtelen ejtette, és visszatért Luccához. Az opera jótékonysági bálján mutatták be neki. Ugyanakkor belebolondult Lucca kisasszonynak egy barátnőjébe is, Eifler kisasszonyba. Ő vele szemközt lakik. Győzködi magát, hogy ez a lány jobban tetszik neki. De nem így van. Meddig tart még a Lucca iránti szerelme? Ma voltam nála, és azt mondta, fel akarja keresni Eifler kisasszonyt, és meg akarja mutatni neki néhány versét, melyet Lucca kisasszonynak ajánlott. És ezt a legkomolyabb hangon közölte velem. Azt tanácsoltam neki, amennyire komolyan csak tudtam, tegyen le róla, mert nincs kizárva egyfelől, hogy a hölgyek nem szeretik őt, másfelől pedig az sem kizárt, hogy a versek nem a legsikerültebbek. Így aztán a hölgyek esetleg kinevethetik. De ő nem hitt nekem, és ha még mondtam volna valamit, rossz néven vette volna. Úgyhogy hallgattam, aztán meg eljöttem. Iorgulescu e tekintetben is egy eléggé fura szerzet, mindamellett kedvelem. Remélem, nem jutunk oda, hogy valami napi banalitás befolyásolja a jó viszonyunkat.
Bérhalmi Angelika fordítása
–
–
1 A szövegben, mely németül íródott, ez a kifejezés románul szerepel: curcan fript.
2 Románul Sfântul Vasile.
3 Ștefan Iorgulescu – Berlinben tanult jogot 1862. ápr. 26. és 1866. máj. 15. között.
–
–
