(Részlet)
1861. december 31., kedd
Ez az utolsó nap ebből a fatális évből. Ha mindarra a balszerencsére gondolok, ami idén ért, és amit magamnak köszönhetek, ám ugyanakkor arra a kedvező végkimenetelre is, ami ezekből az eseményekből származott, teljes szívből hálát adok az Úrnak. Sajnos ismét be kell látnom, hogy ezek a próbatételek nem tették rám a kívánt hatást. Másnak kellene lennem, egy egészen más embernek. De továbbra is remélem, hogy az új évvel nálam is sok minden megváltozik (habár nem ígérek már semmit).
—-Megnéztem az év utolsó olasz operaelőadását. Két felvonást mutattak be Az alvajáróból és néhány jelenetet a Don Juanból. Patti ismét szenzációs volt. Annyira kellemes a hangja, annyira erős és tiszta, hogy természetes szépségével és vonzerejével együtt olyan gyönyörűségeket kínál, amilyeneket elvétve adatik meg átélnünk. Ritkán voltam ennyire meghatott, ritkán voltak ilyen csodálatos pillanataim. Délután levelet írtam az öcsémnek (két oldal terjedelműt), Boscónak meg Bièrnek, képeket is mellékeltem hozzájuk, úgyhogy végül egy egész paksamétát állítottam össze.
—-Előadás után más ismerősök híján elmentünk a vandálokhoz1 szilveszterezni. Körülbelül tizenketten voltunk, és rengeteget ittunk. Miután egy darabig bolyongtunk az utcákon, mindenkinek „Boldog új évet!” kiáltozva, szokásunkhoz híven benéztünk a „Musenhalle”-ba, ahonnan aztán 6-ig el se jöttünk. S még akkor sem mentem egyenesen haza. Előbb felkerestem az úgynevezett gonosztevők borpincéjét. Borzalmas egy hely! Bármerre nézel, csupa ijesztő pofát látsz, akik képesek lennének hidegvérrel kinyírni egy pohár alkoholért! Csak 7-kor feküdtem le. Boldog új évet!
Bérhalmi Angelika fordítása
–
–
1 Berlini diákközösség.
–
–
