(Részlet)
1861. december 21., szombat
Délután ellátogattunk Pietsch-sel a karácsonyi vásárra, ahol is remekül szórakoztunk. Előbb két rendkívül bájos lánnyal elegyedtünk szóba. Majd megengedtük magunknak a luxust, hogy szétosztogassuk a gyerekek közt a két lánytól óriási mennyiségben vásárolt cukorkákat. Csakugyan, nincs nagyobb öröm annál, mint amikor boldoggá tehetsz valakit. A kicsik többsége sóvárogva bámulta a cukorkákat, minthogy nem állt módjukban bármit is vásárolni. Látva, mennyire el vannak ragadtatva az apró ajándékoktól, amelyekkel megleptük őket, s hogy milyen vidáman és hálatelten ragyog a szemük, mi magunk is határtalanul boldognak éreztük magunkat. Miután Paetzelt-tel ketten otthon ültünk nálam egy keveset, és fuvolán játszottam neki, elugrottunk a Gymnasium Cölln1-be megnézni a diákok által rendezett előadást. Két felvonást játszottak el a Piccolominiből, egyet pedig a Faustból. A produkció sajnos elég gyengére sikeredett, de hát az ő lehetőségeikhez képest nem is nagyon várhattál mást. Tetszett (méghozzá a leginkább) Racoviță honfitársam az Isolani szerepében. A terem zsúfolásig megtelt. A közönség főleg hölgyekből állt, részben nagyon csinosakból. A többi honfitársam is jelen volt. Niso ugyancsak eljött, azt mondta, a tanártól kapta a pénzt. Paetzelt-tel megvacsoráztunk a „Jäger”-ben, a Spittelmarkton2, aztán a „Braun”-ba mentünk. Terjedelmes beszédben azt javasoltam, idén is ajándékozással ünneplejük a karácsonyt. Indítványomat elfogadták, utána meg hosszas vita alakult ki a szükséges előkészületeket illetően. Végül sikerült egyetértésre jutni. Krebsre, Leglerre és Filterre esett a választás, hogy az egészet megszervezzék. Ezen ivászatos estét követően természetesen ruletteztem. Veszítettem 2 ½ tallért. Szerencsére nem volt többem. Hazamentem, befejeztem a Voinescunak szánt levelet, és folytattam a naplót.
december 24., kedd, karácsony
Jóllehet általában egy ilyen napon a legszomorúbb gondolatok járnak a fejemben, s ilyenkor erősebben érzem a szüleim hiányát, amiért is csüggedés vesz erőt rajtam, idén kivételt tettem. Egyrészt: annyira kábult voltam az előző napi lumpolástól, hogy a mintegy két órás felkészítőnek bizonyára nem sok hasznát láttam. Másrészt: a Fieweger3 család meghívott, látogassam meg őket este, így kitűnően éreztem magam és kissé megfeledkezhettem a gondjaimról. Szívből osztoztam a kicsik, Fieweger kisfiainak és kislányainak örömében, akik mindenkitől rengeteg ajándékot kaptak. Mind Fieweger úr és felesége, mind pedig Bertrandné4 végtelenül kedvesek voltak ezen az estén. 8-kor már a nagyon korán indult ünnepség a vége felé járt, úgyhogy elhatároztam, megkezdem szokásos karácsonyi sétámat. Ezúttal ellenben olyan fáradt voltam, hogy nem jutottam messzire. Benéztem Gregoriady-hoz, ott volt Bossi meg a kisebbik Niso is, velük aztán (bár elég provinciálisak) meglehetősen jól telt az idő. Később átmentünk vacsorázni a „Meyer” kávéházba, majd elváltunk, és mindannyian hazafelé vettük az utunkat. 11-kor ismét otthon voltam. Ekképp töltöttem a karácsonyt, e nagyszerű ünnepet! Sajnos az ember igen keveset gondol az ünnep értelmére, önmagát az élvezeteknek átadva elfelejti, mit is ünnepel. Holnap ebédre vagyok hivatalos Fiewegerékhez. Történelmi tanulmányaimmal a népvándorlásnál és a kereszténység elterjedésénél tartok. A római császárok története Konstantinig egyszerűen borzalmas. Jó éjt!
Románból fordította Dankuly Levente
–
–
1 Berlini városnegyed. Sok román diák tanult az itteni gimnáziumban.
2 Kereskedelmi központ Berlinben.
3 Karl Fieweger annak a berlini bentlakásos iskolának volt a vezetője, ahol a két testvér, Leon és Iacob Negruzzi tanult.
4 Karl Fieweger anyósa. A férfi Iași-ban vette el a lányát, Angélique Bertrand-t.
–
–
