Hideg tavaszi nap volt, a szél tombolt, rázta a fákat, a felhők sebesen vonultak az égen. Batár Zoltán örült a reggelnek, tegnap sokat takarított a házban, kifizette kölcsöneit. Feküdt az ágyon és merengett. A világbajnokság járt a fejében, amely nemsokára kezdődött, hiszen már május közepe felé járt. Úgy reggel tíz óra körül felöltözött és várta a postást, aki azt a lapot hozta volna, amelyben az elbeszélése jelent meg. Keveset evett. Kolbászos kenyeret sajttal.
Tizenegy óra felé már nem bírt magával, lement a lépcsőházba – megnézni, nem jön-e a postás. Nem látott ott senkit, csak a házból, az egyik lakóval találkozott.
Tejeskávét melegített. Ez megnyugtatta zaklatott idegeit. Az antikváriumból közben megérkezett a könyv, amit rendelt. Tetszett neki. Végre nem csak magyar irodalmat olvas. Habár tisztában volt ő a világirodalommal, de jelentéktelenebb szerzőkkel egyáltalán nem. Most ezt kézhez kapta. Ahogy olvas, egy novella története körvonalazódik a fejében.
A számítógéphez ül. Hangosan pötyögtet, kiönti szívét-lelkét. Formálja a prózai sorokat költői módon, szíve ekkor megtelik igazi boldogsággal. Ám pihennie is kell, így kikapcsolja a gépet, majd hanyatt vágódik az ágyon. Sok felesleges gondolatát megpróbálja elhessegetni cigarettázással, hideg teával. Az írás viszont már nem megy neki. Újra kezébe veszi a könyvet, de elalszik rajta.
Álmában szőke lányok veszik körül, miközben ő fekszik s pezsgőt iszik. Majd hirtelen apja is megjelenik és azt mondja neki – tetszett a legújabb novellája. A nők erre eltűnnek. Magára marad apjával, mire felriad. Összeszedi magát és lemegy az italboltba. A szomszéd Jani bácsi odaszól neki:
– Pénteken lakógyűlés!
Zoli ezt meg se hallja, megy a bolt felé. Jani bácsi legyint.
– Ilyenek a művészek!
Hazaérve két üveg sört hozott magának. Szemei vakítottak a bánattól, meg valamiféle megalázottságtól talán? Megissza a két üveg sört, miközben álmodozik s mindenféle zagyva gondolat jár a fejében. Aztán bekapcsolja a számítógépet.
E-mailben közlik vele, hogy megjelent a novellája. Olyan boldog volt, mint aki az érettségin mindenből jelesre vizsgázott. Újabb sört azonban nem vesz, mert már nincs pénze rá.
Nekiül írni, a munkanélküli író…
