Beethoven 6. szimfóniáját
hallgatom egy
kaliforniai rádióadón
az idő 4:24 a tengeren
túl még csak most
lesz este fél nyolc
azt hiszem nincs
térhez és időhöz
kötve mikor és hol
(és persze miért)
ég el
a szív
–
kis időre
elég nagy a
hangerő idebent
csak azt nem
tudom hogyan
lehetne lehalkítani
legalább arra a
kis időre amíg
kitalálom hogy
elhibázott lépteimnek
számát gyarapítsam
vagy sem
(az elszalasztott
lehetőségekről
már nem is
beszélve)
emelt fővel
még azt az egyet
megígérhetem hogy
semmiféle ígéretet
nem teszek sem most
sem a jövőben
senki kedvéért sem.
próbálom magam
ehhez tartani
még akkor is ha
botlani könnyebb
mint emelt fővel
egyenesen előre.
–
–
