A hátsó falnál ülő Metálarc egy lány tarkóját nézi a történelem órán. Ő az egyetlen fekete lány az osztályban, és mindig elöl foglal helyet, közvetlenül az amerikai zászló mellett. Az állampolgári jogokról tanulnak, arról, hogy egy embernek volt egy álma, aki megtanította Amerikát, milyen is a valódi jellem. Metálarc arra gondol, hogy másodikos kora óta nem mondta el a hűségesküt – csak hangtalanul formálja a szavakat egy sárkányokról és füvezésről szóló dalhoz, amelyet egyszer az apjával énekelt egy Saginaw-ba tett autókiránduláson. Óra után Metálarc letol egy szelet pizzát, és betép a hátsó parkolóban. Iskola után az apja nem fog az autógyárban történő létszámcsökkentésről beszélni, és amikor a család egy távolabbi negyedbe költözik, szó sem esik a fehérek költözési hullámáról, vagy a málladozó és omladozó környék változó színárnyalatairól. Nem fogja feltenni a kérdést, vajon a haverjai miért léggitároznak Eddie Van Halent és Jimmy Page-t, de Jimi Hendrixet soha, mert egy nap használt autókat fog árulni, és egy nő, akit a középiskolából ismer, megkéri, vihessen el egy ütött-kopott Ford Tempót egy próbakörre. Már nem emlékszik a nő nevére, arra viszont igen, amikor egyszer úgy nézett rá, mint egy gyerek egy sebesült állatra, mielőtt megtudná, hogy az embereknek nem tanácsos feltárniuk legbensőbb érzéseiket. Nem engedi, hogy a nő a Tempót válassza, egy erősebb tengelyű, megbízható kilométerórás autóhoz vezeti. Ez évtizedekkel az után fog történni, hogy az első sorban ülő lány hátranéz a Metálarc padja fölött ketyegő órára. Tekintete egy pillanatra rá esik, mielőtt visszafordul. Metálarc a szívére teszi a kezét, és megállapítja, hogy még mindig dobog.
Metálarc szíve
Rozsdás konzervdoboz, ő viszont elhiteti magával, hogy egy villámgyors autó, amely a motorját túráztatja az útkereszteződésnél. Bizonyos éjjeleken klasszikus Mustang, melynek vad lóhajsza dübörög a motorházában, s füstcsík száll fel csikorgó kerekei alól. Más estéken egy zsír új, csillogó-villogó Firebird, hadd legyen mindenki előtt világos, ki is a négysávos út királya. Amikor a környéken találkozol Metálarccal, a kormánykereket markolja, tekintetét az autópályára szegezi, igyekezvén elkerülni a kátyúkat és a radarokat. A közlekedésbiztonsági tanfolyamon megtanulta, hogy a kezét szabályszerűen tartsa a kormányon, a biztonsági öv szorosan a testéhez simuljon, mert három másik iskolatársa halálos balesetet szenved, mielőtt ő lediplomázik. Mindenki összegyűl a tornateremben, és megemlékezik, milyen boldognak látszottak, annak ellenére, hogy az emberek a legvakmerőbben hajtanak, amikor nem is áll szándékukban; hogy mindenki mennyire úgy tesz, mintha a szíve egészen másvalami volna: a baldachinos ágyba besikló óriáskígyó, az éjszakában magányosan röpködő énekesmadár, hálószoba, amelyből egy gyerek a borzalmas lármát hallja, amikor a szülei veszekednek vagy szeretkeznek, vagy bármit csinálnak is a közbeeső időben. Amíg Metálarc az iskolában van, az apja azt szeretné, ha a fia szíve egy feles whisky vagy egy tenyeret csapkodó ököl volna. Amikor minden este otthon van, az anyja felidézi, hogy valamikor a fia szíve együtt vert az övével, ami olyan volt, mint egy fűben lapuló nyuszi. Metálarc az ágyban fog heverészni, azt képzelve, a motor dübörög a mellkasában, miközben megpróbál nem odafigyelni a szívéhez csomózott zsinegre, amely kinyúlik a világűrbe – s hangosan megrezdül: Helló, van ott kint valaki?
Dankuly Levente fordítása
–
–
