még a következő mozdulatsor filmkockái előtt,
ahogy az asztalt megbontottad és szedelőzködni kezdtél,
még a mozdulatsor előtti gondolat rég legyártott verkje előtt,
(mert tudtuk, hogy így lesz, és mégis,)
ahogy fizettél, kabátot magadra vettél,
és természetes is, bizonygattam magamban…
de bárgyú mosollyal dadogtuk higgadtságunk-
s még a gondolat előtti érzések hínárja előtt
mert persze, jólnevelten, ajkam becipzárolva,
mintha valami halotti maszkba hazudtak volna csendnek
engem is forgatókönyvükbe ördögök s istenek,
még a gondolat előtti érzések előtt
még az érzések előtti ösztöni szimat előtt
még az ébredés pillanata előtti álom előtt
talán már akkor mondani akartam…
de most már nincs több mielőtt
lehet, hogy nem is létezett, csak én hittem, hogy majd jelent
egyszer valamit, hogyha szólok
ha üzenek
majd miután
még mielőtt
mert egyszer én is elmegyek
és nem tudom még, hogy mikor,
de el kell mondanom neked.
