Ha majd találkozunk, megbeszélünk mindent.
Akkor, amikor már minden álmunkról lemondtunk,
mesélünk egymásnak a régiekről.
Én majd a mondataimat úgy kezdem,
hogy: Emlékszel, amikor…?
és te mindenre emlékezni fogsz.
Arra is, amikor a Tisza partján papírhajókat úsztattunk,
meg arra is, amikor egy részeg estén addig ültünk a kádban,
míg a víz teljesen ki nem hűlt.
És nevetni fogunk a régi vicceken,
de a szánkban keserű ízt fogunk érezni.
Csak nagyokat nyelünk, felfelé pislogva.
–
Reggeli teázások
A szobádban ültem, míg te kimentél teát főzni.
Arra gondoltam, hogy valamit el kellene lopnom,
hogy valami örökre nálam maradjon, ami a tiéd.
Hogy legyen köztünk egy kapocs.
Aztán arra gondoltam, hogy akkor úgy illik,
hogy én is ott hagyjak valamit, ami az enyém.
3 könnycsepp. Hajszálak szanaszét.
–
Sárga
Amióta bemeszeltük a szobám,
nem merek bent cigizni.
Félek, hogy besárgulnak a falak,
és minden olyan lesz, mint régen.
–
Éltetőm
Vajon más is elgondolkodik azon a plakáton a buszon?
Olyan vagy, mint a reggeli kávém.
Leforrázom a nyelvem, mégis azt mondom, finom.
Másnap ismét inni fogok egyet.
Nem érzek utána ízeket.
Ez az, ami ébren tart.
Csak nyelem, mígnem az egész torkom égni kezd, majd
a tüdőm
a gyomrom
a májam
a vesém
és a többi belső szervem is.
És már semmi mást nem érzek,
csak forróságot meg keserűséget.
–
Nem vagyok mérges
nem vagyok mérges, hidd el
tulajdonképpen nagyon hasonlítunk
csak te a dombra pisilsz
én meg a dombról le
–
–
–
