3000 dollárt küldött. A nagybácsim, te.
Te, szóval nézd meg jól, és nyald meg a szád, 3000 dolcsit küldött. Az OTP Bankban vettem ki. A pénztáros csaj nézett, ahogy számolom. A számba dugtam az ujjam, megnyálaztam, megszámoltam még néhány bankót. Ismét a számba dugtam az ujjam. A vége felé úgy tettem, mintha elfelejteném kivenni. Elkezdett nevetni. Becsszó, nem bírt uralkodni magán. Egy adott pillanatban megkérdeztem tőle, akarsz te is szopni? Először elvörösödött. Aztán úgy tett, mintha nem hallana. Mondtam valami illetlent? Hallgatott. Színlelte, hogy a számítógépen pötyögtet.
Szép volt. Szép. Megnéztem az ujjait, jegygyűrűtlen. Megnéztem a haját. Hosszú. Megnéztem a melleit. Voltak. Kék szemek. Meleg van itt, vagy te vagy az oka? Semmi. Láttad az AVATART? Semmi. Van nálam egy gránát, mindjárt kibiztosítom. Semmi. Mit csinálsz ma este? Nem nézett rám, úgy válaszolt. Nem tudom, hogy ez önre tartozik-e. Én Nic vagyok, Nic Labiș, engem pedig senki nem utasít vissza, mondtam. Nem utasítottam vissza, csak annyit mondtam, hogy nem önre tartozik, mit csinálok ma este. Aha, az árnyalatok. Vedd tudomásul, hogy ha nem mondod meg, mit csinálsz ma este, a számba dugom az ujjam, és ott tartom záróráig. És ha nem számolom meg a pénzt, nem megyek el. És nem írom alá, hogy átvettem. Nem fogod tudni lezárni a kasszát, ha nem véglegesíted a műveletet, nemde? Jön majd a főnöknőd, megkérdi, mi történik, és holnap megbüntet, hogy nem tudtad kezelni a helyzetet az ügyféllel, nemde? A negyedéves prémiumosztáskor pedig a szádba dugod az ujjad, ahogy én most, nemde? Nem hiszek önnek. Oké.
Tartotta magát egy órán át. Micsoda gyenge nemzedék. Egy az én időmből az éjjeli őrrel hagyott volna. Miért annyira agresszív ön? Mert nincs időm, honey. Doinának hívnak… és ne szólítson többé honey-nak, nem szeretem. Oké, honey. Miért nincs ideje? Mert amikor szerelmes leszek, az idő összesűrűsödik, izgatott leszek. Igazából gátlásos vagyok. Megint elnevette magát. Igen, gátlásos. Igen, szerelmes… Este még dolgoznom kell a szakdolgozatomon. Mesterizek. Á, mesteri. Mesteri Lőmester, Master Blaster. Este velem randizol. Csak úgy egyből? Csak úgy egyből – van pénzem, nem látod? Azt hiszem, összetéveszt. Doina, csak annyit mondtam, hogy van pénzem, és velem randizol. Mondtam netán, hogy meg is baszlak? A szájához kapta a kezét. Még három ügyfél várakozott. Ők is a szájukhoz kapták a kezüket. A kolléganői is a szájukhoz kapták a kezüket. Az OTP Bank fiókban mindenki a szájára tapasztotta a kezét. Le kéne fotózzalak titeket, seggfejek. Bocsánatot kéne kérj. Ez a főnöknő volt, azt hiszem. A lányra néztem. Nálad a labda, súgtam. Oké, oké, válaszolta sietve, szintén súgva… Hölgyeim, uraim, bocsánatot kérek. Kijöttem a sodromból. Ez az első alkalom, hogy ennyi pénzt kapok, és egy kicsit ideges vagyok. Csak tanácsot kértem az ifjú hölgytől. Lehet, hogy nyitok egy betétszámlát, lehet, hogy befektetek. Erre mind leengedték a kezüket.
7-kor találkoztunk.
A Városháza előtt. Szépen fel volt öltözve. Kicsit riadtnak tűnt. Hova megyünk? Ahova te akarod. Ön hívott meg. Rögtönöztem, nem állt szándékomban. Te, szóval ő amúgy is össze volt zagyválódva. Hát, menjünk be ide a KFC-be. Szerelmem, gyermekem, angel, te… van 3000 dolcsim, hogy verjem el sült csirkére? Nem akarsz máshova? Én igazából albérletben lakom, nem innen vagyok. Szóval helyes lány. Valami olyasmi. Hát akkor gyere hozzám. Önnél is helyes lány leszek. És még azt mondta az anyám, hogy óvakodjak a szűzlányoktól. Nem vagyok szűz. De az vagy. De nem vagyok. De az vagy. Nem. Szeretted, megkefélt és lelécelt, mi? Valami olyasmi. Már 8 körül járt. Éhes vagy? Hát… egy kicsit. Gyerünk a Luxba.
Te, szóval bementem a Luxba egy csajjal, akivel először randiztam; szép volt, mámorító volt, és a haját lófarokba kötve hordta. Isteni volt. Ilyent nem találsz a neten. Mitől félsz? Nem ismerem önt. Mér’, én ismerlek? Nevetett. Az más. Más egy fenét. Ha leitatsz, hazaviszel és megerőszakolsz? Én önt? Igen, te engem. Salátát kért. Megvesszek, salátát kért. Angel, egy fekete ikra, egy lazacka, egy borban pácolt marhaszelet, egy kakukktej, neked bármit. Nem, salátát. Vettem neki salátát. Bort iszol? Egy cseppet. A pincér a bolondját járatta velünk. Csak palackozva adjuk, uram. Idefigyelj, Banderas. Fogd ezt a százast, gyűrd a farzsebedbe, és tedd lehetővé a dolgokat.
Lehetővé tette – hozott egy kis bort. Én vizet ittam. Keveset beszéltem. 23 éves, ez az első melója, nem szereti a várost, és úgy tervezi, hogy hazaköltözik Giurgiuba. Ismétlem magam, mint egy hülye – isteni a csaj. Isteni vagy. Ej… Igen, te, isteni vagy. Oké, isteni vagyok. Velem jött. Nem mondott se igent, se nemet. Jött. Az ajtóban Neliné várt egy fazék töltött káposztával. Bűzlött az egész lépcsőház. Barátságosan rámosolyogtam, és telepatikusan közöltem vele: „basznám torkon az anyád, idióta picsa! caramba!” Egykettőre visszatakaródott az emeletre – az érett nők hamar kapcsolnak. És nem haragszanak meg. Egy nagynéni, időnként gondoskodik rólam. Nem számít, mondta.
Beléptünk. Leült a fotelbe, én bekapcsoltam a tévét. Egy darabig ült, aztán felállt, és elkezdte kigombolni az ingét. Lehajtott fejjel állt, és gombolta az ingét. Esetlenül. Várj csak, mit csinálsz? Vetkőzöm. Mért? Mert… Mert? Mert ha veled jöttem, azt jelenti, hogy elfogadtam. Elfogadtál mit? Elfogadtam, hogy… Hogy mit, te fehérnép? Hogy szexeljünk. Te, szóval én ritkán nevetek, de amikor nevetek, nem bírok leállni. Végül leálltam. Angel, nem akarom, hogy szexeljünk. Nem értem. Egyszerű. Nem akarom. Vagyis akarom, de nem így. Nem értem. Te gyermek, tetszel nekem, basználak szavakkal meg könnyekkel, de… De? Ártatlan vagy. Nem vagyok ártatlan. De az vagy. Hidd el, nem vagyok. Te, ha én azt mondom, hogy ártatlan vagy, hallgass és figyelj rám, mert úgy van, ahogy én mondom. Nem tudom, mit mondjak. Menjek el? Késő van, megkattantál? Menj be a fürdőbe, a felső szekrényben találsz néhány „Make Love, Not War” feliratú bő trikót… vegyél el egyet, vedd fel, gyere ide, és feküdj le… én a fotelben alszom.
Szót fogadott. Lefeküdt. Azonnal elaludt. Reggel 3 körül az ágyamban egy angyal aludt, én meg álltam a lábánál és néztem. Nem is néztem, pásztáztam. Belélegeztem. Belőttem a vénámba. Csócsáltam. Sárga és áttetsző bugyika volt rajta. Abszolút makulátlan. Úgy néztem a punciját, mint a „Lost in Translation” végét, amikor azok ketten nem bírtak elszakadni egymástól. Megérintettem a kézfejemmel. A nyelvem hegyével. Szagolgattam. Beszéltem hozzá.
Beleszerethetsz egy pár szeméremajakba?
Reggel főztem neki kávét. Csináltam neki narancslevet és tükörtojást. Kivasaltam az ingét és a szoknyáját. Elrendeztem a haját és megtöröltem a cipőjét. Készítettem neki egy csomagocskát. A zsebébe csúsztattam egy sticket a kedvenc zenéimmel. Mondtam neki, hogy számomra ő Angel marad. Amikor kilépett az ajtón, tudtam, hogy halálosan belém esett. Én meg halálosan belé estem. Szeretnélek megcsókolni, mondta félénken. Csókolj. Megcsókolt. Akarok még találkozni veled. Szóval, te, ne rendezz itt nekem jelenetet. Nem rendezek jelenetet, csak akarlak még látni, ennyi. Rendben, fogsz még látni.
Szóval, Rita, ennek az esetnek epilógusa is van. Merthogy, biológiailag szólva, mint ember a majomhoz, kinek voltak ADIDAS focilabdányi golyói? Nekem. Megyek, felmászok Nelinéhez. Csengetek. Kezicsókolom, asszonyom, van még töltött káposztája? Öt percre rá én töltött káposztát ettem, ő meg szopta a faszom.
Te, szóval akinek nincsenek öregei, az vegyen magának.
(románból fordította Dankuly Csaba)
[Részlet a közeljövőben megjelenő Levelek Ritához (Scrisori către Rita) c. regényből]
