Ülök az ablakomban.
Koszos. Feltétlenül oda kell tegyem Nelinét, hogy pucolja meg. Talán leesik onnan. Nézek kifelé. Ma szépen süt a nap, egy kicsit melegebb van, és felszáradt. Te, szóval az előbb elhaladt az a barna kispicsa, akiről annyit beszéltem neked. Sztreccs volt rajta, fölötte pedig egy rövid-rövid piros szoknyácska. Most még görnyedtebben járt, mint tegnap. Holnap még görnyedtebben fog járni. A hónap végére már nem egy nőt fogok látni, hanem egy majmot, becsszó.
Most viccen kívül, egy nő csak első látásra szép. Az első kontaktuskor, a meglepetés pillanatában. Megpillantod, valami mintha megmozdulna benned, és kész, ő kell legyen az. Fészkelődsz a széken. Ha nyilvános helyen vagy, igyekszel magadra vonni a figyelmét. Igyekszel beszédbe elegyedni vele? Frászt. Mindössze közelről akarod látni a melleit, a szűk szoknyán épp csak átderengő ölét, a bugyi formáját, a combjait, a nyakát és érezni az illatát. Te, Rita, szóval idehallgass, lehetnek a legszebb szemeid, lehetnek rögbi labda alakú, gránitkemény ciciid, felmeredő bimbókkal. Lehet olyan segged, mint az arab bejzának (mert azért csak kicsi vagy te). Lehetsz az értelmesek értelmese, felvághatsz, hogy kiművelten írsz blogokra meg az újságba. Szophatod a faszt, adva a nagy divattervezőt vagy a román könnyűzene nagyasszonyát. De ha nem karcsú a nyakad, minden hiába. Ha nincs olyan nyakad, amit addig fojtogatnál, amíg összeroppan, olyan, amelyik azt az érzést kelti benned, hogy menten eltörik, ha kevesebb mint egy méterre tőle fújod ki az orrod, az a hattyúnyak, vagyis az a swan-féle… Te, szóval, ha a nőnek nincs kecses nyaka, én elhordtam magam. Ennek a picsának, aki naponta elmegy az ablakom előtt, rövid és vastag a nyaka. Becsszó, egy nap kimegyek és lebaszok neki egyet. Megtiltom, hogy még egyszer elmenjen a garzonom előtti járdán. Menjen át a másik oldalra, mi a faszom. Milyen jogon idegesítsen engem? Kibaszott púpos!
Van még 2100 dolcsim. Vettem egy üveg whiskyt, abból a bolgár fajtából. Jó, mindenesetre erős. Te, szóval menő vagyok, mi? Egyenesen az üvegből iszom. Egy marhabőr cowboy kalap van a fejemen. Eredeti, Dél-Dakotából. Te, szóval, ha látnál, azt mondanád, hogy Giuliano Gema vagyok. Menő vagyok. Szomorú, de menő. A kalapot pedig egy tag ajándékozta nekem, miután elvittem őt a nőkhöz. Egy papagáj. Múlt nyáron. A tengerparton. Dél-Eforián. Mondjam el. Már volt régiségem, rendelésre dugtam. Vagyis reggelente cetliket találtam az ajtó alatt a szálloda nevével, a szobaszámmal és az összeggel, amit a csaj kész volt elkölteni. És az időponttal, amikor szabad. 11 órakor a nudistáknál szépen felsorakoztak az általam a helyszínen rögtönzött táblázat előtt, és olvasták: Monea Carolina – 16 és 17 között (ma csak szoptatás; és remélem, többé nem nyafogsz, hogy nem elég neked, mert rakom a faszom az anyádba; annyit kapsz, amennyit fizetsz); Iovanescu Dorina Andorra – 18 és 20 között (seggbe duglak, de leperkálsz még 50 dolcsit… és vigyázz, mit eszel, óvakodj a vagdalékoktól); Podolea Valentina – 21 és reggel 3 óra között (ráteszel még 150 dolcsit, és csak alszunk; engedem, hogy a faszom a szádban tartsd, amíg lejár az idő; meglátod, romantikus lesz, ahogy rendelted); Chitu Doina – 3.30 és 4 között (visszahozom neked azt a tegnapi pénzt; bocs, de az előtted levőnek olyan szívókája volt, hogy lecsapolta minden energiámat… még most is nagy lepedőcsíkok vannak a seggemben).
Miközben írtam, felbukkan egy pofa, és elkezd olvasni. Te, szóval ahogy az röhögött, úgy még senki nem röhögött ebben a naprendszerben. Mintha egy mamut szart volna, mintha egy T-Rex maszturbálna, mintha az Avatar 2-őt forgatnák. Mi a faszt röhögsz, tesó? Te, szóval van humorod. Azt mondod? Olvassa ezt valaki? Á, te azt hiszed, hogy vicc. Há’ mi az? Figyelj, gyere velem a harmadikra – lehet, hogy a csajnak mégis megjön a kedve, és készületlenül ér. Oké, jövök, mondta. 20.45-kor találkoztunk a szálloda előtt. Mit mondtál, hogy hívnak? Ghiţă. Tűnj a francba, hogy akarsz hölgyeket jól dugni ezzel a névvel? Te, ez van, ezzel üzletelek. No, jó.
Kopogtatok, kijön Valentina. Valentina? Igen, én vagyok. Megjöttem. Hát az úr kicsoda? Fogd be, mert rendes. Jöjjenek be. Beléptünk. Te, szóval ez egy választékos hölgy volt. Komolyan. Az a fajta, akit elsőre nem méltatsz figyelemre, tapintatos, visszahúzódó, rejtett szépségű. Ha az utcán látod, tűzbe teszed a kezed, hogy a férjén kívül egyébről se tud. Hellyel kínált. Egy ital? Igen, válaszoltuk kórusban. Hozott, megittuk. Egy kicsit kínosan érzem magam, ez az első alkalom, hogy ilyesmit csinálok. Mindegyik ezt mondja. Velem tényleg ez van… Végtére is, kit érdekel? Szexin, de ízlésesen volt felöltözve, ha értesz. Vagyis egy selyem pongyolácska, alatta meg meztelen. De csak ha én lettél volna, vetted volna észre. Ghiţă nekifogott beszámolni nekünk az amerikai életéről. Volt ott valami vállalkozása, napszámban dolgozott. Félbeszakítottam, amikor besoroztatta magát a vietnámi háborúba. Ghiţă, mondtam, dugni jöttünk, nem filmet forgatni Rambóval. Valentina, megkérhetlek valamire? Igen. Feszültnek látlak. Hát feszült is vagyok. Bízz bennem, azért vagyok itt, hogy jót tegyek. Oké. Rám hallgatsz, jó? Jó. Mutasd a pinád. Nem tudta, hogy csinálja. Nem tudom, hogy csináljam, mondta. Az egyik lábad tedd kelet felé, a másikat nyugat felé. Habozott. Tedd szét a lábaid, az anyád picsájába. Nem vagyok hozzászokva, hogy így beszéljenek velem. Nem vagyok hozzászokva, hogy idiótákat dugjak. Tárd szét. Széttárta. Te, szóval a punci, akár a gazdi… semmi egyénisége, de szexi. Hm, príma, tetszik. Ha picivel rózsaszínűbb lett volna… No, a melleket. Szétnyitotta a pongyoláját. Te, szóval itt elakadt a szavam. Valami Andreea Bănică és a Tarka Tehén között. Bámultunk rá, ő bámult ránk. Még mit kell csináljak? Hát, írta a kínálatlistán, elfelejtetted? Oké, alszunk, de az úr? Hagyd őt. Végighevertünk az ágyon, a fejét a hasamra fektette, a szájába vett és lehunyta a szemét. Remegett. Fáradt vagyok, ez jót fog tenni nekem. Felhívtam a figyelmét, hogy mivel tele a szája, nem lehet érteni, mit mond. Megismételte üres szájjal.
Ghiţă feszengett. Ghiţă, haver… Hogy ne unatkozz, nyalj te is egyet a hölgybe, ne légy bunkó. Ghiţă félszegen megkérdezte, lehet? Valentina ismét széttárta a lábait. Lányok, nem tudom, hogy végződött az az este, mert én ultramegaszuperfáradt voltam az első két mami után. Annyit tudok csak, hogy reggel Ghiţă nekem adta a kalapját, mindkét oldalról arcon csókolt, és kitett. Mi a bajod, te? Barátom, mától a hölgy a feleségem. Úgy illik, hogy magunkra hagyj, ha értesz. Szóval így. Bravó, ember. A fejembe nyomtam a kalapot, és kimentem a tengerpartra. Mindössze annyit írtam ki: „Ma ingyen baszok – és csak egyet; a selejtező 2 órakor kezdődik.”
