Reggelente tollakat találok
A fagyott homokon.
Hosszú ideje madarak
Amilyeneket még sosem láttam
Röpködnek a házak felett
Fenyegetően rikoltozva.
Ti semmit nem gyaníttok
És amikor figyelmeztetlek titeket
Hogy hamarosan történni fog valami
Elkergettek
Nem ismerve fel
Szenvedéstől eltorzult arcomat.
–
Reggel felé
Reggel felé
Elült a porzivatar
És a sokaság, amely egész éjjel
A piactéren énekelt
Most csendesen várakozik.
Álmukból alighogy felébredt madarak
Repülnek lomhán az égen.
És íme, a tömbházak között
Felbíborlik a láthatár
És a lények mindenütt
Megborzonganak.
Az égboltra egy hatalmas
És fenyegető korong gördül
Amilyet még sosem látott senki.
Az emberek egyszerre mindent megértenek,
Üvöltve bezárkóznak a házba
A város fölött pedig
Egy vörös cintányér imbolyog
És ropog naphosszat.
–
Különös reggel
Különös reggelt élünk meg.
A város ezüstharangjai
Maguktól megkondultak.
A tenger vize hirtelen
Kettévált és száraz ösvény
Tárult elő egy pillanatra.
Káprázatos havazás borítja el
Az alig kivirágzott hársakat.
A mezők a földön hevernek
A madarak pedig
Más tájak melege felé veszik útjukat.
Most gondterhelten összegyűltünk
Hogy megtudjuk
Mivel vádolnak minket
És mi lesz velünk
Ezután.
Repülőtér
A repülőtér kihalt, izzó
Homok dúlta temető.
Senki nem kel már útra
Ezekről a helyekről,
A szél csak forró homokot
Emel a felhőkig.
A kavargó porban
Lépkedünk az
Évszázadok óta rozsdamarta
Vasmadarak közt.
Hosszú ideje
Nem értjük már egymást –
Közönyös szemeidben figyelem
A körülöttünk lévő kietlenséget.
–
Egyedül
A csillagok ragyognak
A felhők felett.
A Földön teljes sötétség honol
És a pisztrángok mozdulatlanok
A befagyott tavakban.
A didergő madarak
A hóban gubbasztanak.
Már nem hallatszanak
A város zajai.
Lehet, hogy egyedül
Maradtam a világon
S meg kellene
Rémülnöm.
Dankuly Levente fordításai
–
–
