Csikorog a villamos, kereke csontból,
az utca fényei kormos huzatban lobognak.
A jármű biztot adó méhében
egymással szemben ül egy hatvan körüli
fiatal pár. Egymás kezét fogják,
térdük összeér, a nő mesél, a férfi szót iszik.
Majd hangos cuppanás.
Kicsit mosolygok,
és közben a rókák versenyt futnak a szélben,
lompos farkuk fent a sötétben söpri a csillagokat,
körös körül beérik már a gabona,
feketén hullámzik a sín menti aszfaltmező.
–
Vörös Sün
Gérard de Nervalra gondolva
Egyszer majd egy pórázon vezetett vörös tüskéjű sünnel fogok sétálni.
–
metohexitál
hogy a pincsimaffia?
hogy a rózsamaffia?
hát veszélyes. tudtam én!
a kettő együtt fatális.
harapást szőrével,
tövist ugyanazzal a tövissel.
nyálra vér, vérre nyál –
míg csak földre nem koppan az áll.
–
–
