már nem is tudom –
te koptál ki belőlem
vagy én belőled?
—*
még ma is látom
folytatólagos ködben
éhező csakrád
—*
aszfaltra fröccsent
szívemet szeresd te szép
Danaida-lány
—*
egy újabb sínpár –
acélartériák fo-
hásza messze száll
—*
ócska kuplékra
hangszereltük önmagunk –
fülelj a csöndre
–
–
