„Na most, ha az ember valamiből ilyen kicsi falatokat kap,
akkor az sokkal jobb ízű, mint ha annyit ehet, amennyit akar.”
P. A.
Ha esti olvasmányt keresnék, amit ágyba bújva szívesen olvasnék, akkor Polcz Alaine Gyermekkorom1 című könyvecskéjére esne a választásom.
—-Mondjuk az igaz, hogy ha csak szerényen is, de elláthatták volna jegyzetekkel (lett volna, hol), az ember hadd ne kelljen folyton az okostelefonjával (már akinek van) bajlódjon még az ágyban is. És talán azt is valahol már a legelején kellett volna jelezni, milyen források alapján is állították össze, nem pedig a legvégére hagyni, nehogy az olvasó ha látja, hogy nem maga a szerző írta ezt így meg teljes egészében, ne vegye meg.
—-Nahát én megvettem (annak ellenére, hogy bizony megkérik az árát), és az említett néhány bakitól eltekintve nem is csalódtam. Most ismét újraolvasom, vagyis igazából inkább lapozgatom, főleg a hangulatát élvezve. Eszembe juttatja a gyerekkorom, és meglep, hogy bár nem ugyanakkor voltunk gyerekek, szinte mégis mennyire minden ugyanaz. Vannak persze különbségek, de nagyjából mi is ugyanúgy és ugyanolyan helyeken (pl. poros padlásokon) játszottunk annak idején, ahogy ezekben az emlékekben a kislányok meg kisfiúk „rosszalkodnak”. Ez utóbbira vonatkozóan amúgy több rövid elmélkedés is felbukkan, többnyire azt mérlegelve, vajon mennyiben és milyen szempontból is nevezhető az elevenség, a csintalankodás rosszaságnak, mert a gyerek, akárhogy is forgatná, sehogy sem érti „a felnőttek világát”, meg láthatólag irtózik is tőle.
—-Ami engem illet, nekem azért elsősorban a mesélős részek tetszenek, amelyek egy már nagyrészt letűnt világról adnak érzékletesen hírt (sokszor úgy azonban, hogy nem mulasztják el a mostanival való elgondolkodtató összehasonlításokat is elvégezni), ám akinél ez fordítva működik, az is talál bőven magának „gondolatibb” részeket, méghozzá a legkülönfélébb érdekes dolgokkal kapcsolatosan, mint amilyen például a Deák néni hűvös természetét, ugyanakkor jóságát illető töprengések.
—-Meg nyilván ami Polcz Alaine-nél úgyszólván elmaradhatatlan, az a konyha: ételek, sütés-főzés, befőzések, télire történő eltevések, kurta receptszerű leírások, elkészítési javaslatok, ötletek, mindez természetesen az adott lehetőségeken belül, hiszen nem akármilyen körülmények közt voltak kénytelenek ők többgyermekes családként küszködni a megélhetésért, igyekezni előteremteni a legszükségesebbeket.
—-A szűkölködés alighanem egy olyan „téma”, ami elől a mai ember legszívesebben elzárkózna, viszont a leleményes megoldások láttán, azaz miként is tudták ezek az emberek úgy kimódolni, hogy – amint mondani szokás – jusson is, maradjon is, esetleg nem riad vissza attól, hogy tovább olvassa e tanulságos történeteket, amelyeknek – számomra legalábbis – legfájdalmasabb pontja az állandó hurcolkodás egyik helyről a másikra, városról falura, faluról városra, Kolozsvárról Bukarestbe, Bukarestből vissza Kolozsvárra, amit egyébként Polcz Alaine egy kicsit sem önsajnáltató módon, hanem a lehető legtárgyilagosabban beszél el, sőt a hajdani játékokra, örömökre gondolva lelkesen, napsugarasan.
—-Sok minden egyéb – néha egyenesen borzalmas dolog – mellett a szerelemről is szó esik, nem sok, de ehhez nagyon tudom ajánlani, érdemes hozzáolvasni az írónő Befejezhetetlen2 című könyvét, amelyben e fogas kérdésről levelezik két nő rendkívül megnyerő modorban.
–
–
–
1 Jelenkor Kiadó, 2018.
2 Jelenkor, 2009.
–
