a csend nem mindig befogadó
így valahogy kívülről szemlélem
nem is akarok belépni, kerülöm a mágiát
bevet minden eszközt: hajlongó füveket, folyó zúgását
de én tudom hogy a nők szája megkeményszik
az izmos férfiak elsorvadnak
vigyorogva ülök székemen végső (r)omlásban
jaj mondtam már hogy a nők szája megkeményszik
egyetlen, egyenetlen fájdalom
nem hazudhatom hogy szeretlek, nem hagylak el
o sole mio, ó agyam, ó zsigereim
látni szemeidben hinni akarsz nekem
de erősebb a kardnál a lánc
ágyban párnák közt így már nem halhatunk meg.
–
erdők fák nélkül
fölösleges nyavalyognom, hisz látni akartam
a nyomor táskás szemeit, hallani fekete tüdők meséit
várni a félbehagyott feltámadásra, menekülni egyetlen cél felé
egy nőben találni meg a nagybetűs szépséget, ha úgy tetszik szerelmet
égetni magamat el, van kiút az elcseszetteknek is
de álmaimban sebzett, szelíd tekintetű állatok tereltek vissza önmagamhoz
nem tudván mit szabad látnom és mit nem életem kérge alá bújtam
mohával tömtem be számat
mert látni az emberin túl, hiába állok sziklák, erdők magányában
ágak között fürdőző nimfák vállát tépi a napfény
mi lesz velünk, Aktaión, kutyáink falnak fel.
rögtönzött kereszt
j. köztünk járt tegnap
félzajos raktárban ragyogva
mesélte milyen jó lesz odaát
a másikban több a fizu sminden
mi fáradtak voltunk a túlórától
piálni támadt kedvünk
– szaporítsd meg a vodkánkat –
ő csak süketelt tovább
Konrad duzzogott, Józsinak betelt a pohár
Ionut vigyorgott bambán
majd szegbelövő pisztollyal lőttük
fel a rögtönzött keresztre
– ne sírjál kisköcsög, nincs itt apukád –
meredek viccei vannak
az embernek ha patkány
–
a múlt magasságairól, jelen szakadékairól
zuhanunk Tsalal szakadékaiba
az idővel, én és anyám
majd matchboxot vásárolunk a mélyben
még nem tudom, hogy elbaszott vagyok,
– pedig kiválasztom az egyetlen törött ablakot –
érzem anyám igazán szeret,
meleg burokban hömpölyög bennem
a babaarcú halál
tizenévesen prófétává kell lennem:
anyukák vegyetek be gyógyszereket
írjatok búcsúlevelet
halott testvérek nézzetek be az ablakon
apák legyetek szörnyek és szeretnivalóak
halhatatlan hálátlan vagyok
végül kinyírnám magamat
de mi lesz veletek ha mindent itthagyok
–
–
