Élettel telve most tömör vagyok, látható,
Én, aki negyven éves vagyok, az Államok
—-nyolcvanharmadik évében,
Valakihez egy századdal odébb, vagy akárhány századdal
—-odébb,
Hozzád szólok, még megszületetlen, téged kereslek.
Mire ezt olvasod, én, aki látható voltam, láthatatlanná
—-váltam,
Most te vagy teljes, látható, felfedezed verseimet, keresel
—-engem,
Elképzeled, milyen boldog volnál, ha veled lehetnék
—-és szerető társad lennék;
Legyen úgy, mintha veled volnék. El ne bizakodj, de
—-én most veled vagyok.
–
Mint Ádám kora reggel
Mint Ádám kora reggel
Alvástól felüdülten kilép a lugasból,
Nézd, merre megyek, halld a hangom, közeledj,
Érints meg, érintsd meg tenyereddel a testem, amint
—-elhaladok,
Ne félj tőle.
–
Mentem egyszer egy népes városon át
Mentem egyszer egy népes városon át, későbbi használatra
—-elmémbe vésve látnivalóit, építészetét, szokásait, hagyományait,
Az egész városból most mégis csupán egy nőre emlékszem,
—-akivel véletlenül találkoztam, és aki szerelmével fogva tartott,
Együtt voltunk naphosszat és éjhosszat – rég
—-megfeledkeztem minden másról,
Mondom, egyedül arra a nőre emlékszem, aki
—-szenvedélyesen ragaszkodott hozzám,
Ismét kószálunk, szeretkezünk, elválunk ismét.
Ismét kézen fog, nem enged,
Látom szorosan mellettem, néma ajka szomorúan remeg.
–
Ülök és nézem
Ülök és nézem a világ minden bánatát, és minden
—-elnyomást és szégyent,
Hallom a fiatalemberek titkos, görcsös zokogását
—-tetteik miatti bűnbánó gyötrelmükben,
Látom az alvilági életben a gyermekeitől bántalmazott anyát
—-meghalni elhagyottan, csonttá fogyva, kétségbeesetten,
Látom a férjétől bántalmazott feleséget, látom a fiatal nők
—-hűtlen csábítóit,
Észreveszem a féltékenység mardosását, a rejtőzni igyekvő,
—-viszonzatlan szerelmet, látom a föld e látványait,
Látom a csata, a dögvész, a zsarnokság műveit,
—-látok vértanúkat és foglyokat,
Látok éhínséget a tengeren, látom a matrózokat sorsot
—-húzni, kit öljenek meg, hogy a többiek életben maradjanak,
Meglátom az önteltek lenéző, megalázó viselkedését a
—-munkásokkal, szegényekkel, négerekkel és a hasonszőrűekkel,
Ülök és nézem mindezt – mindezen aljasságot és vég nélküli
—-haláltusát,
Látom, hallom és hallgatok.
Gazdag adakozókhoz
Amit nekem adtok, örömmel fogadom,
Egy kevéske élelmet, kunyhót kerttel, némi pénzt,
—-míg kettesben vagyok verseimmel,
Vendégszobát meg reggelit, mialatt bejárom az Államokat –
—-miért szégyelleném ezeket az ajándékokat? miért
csapnék reklámot értük?
Mert én sem az vagyok, aki mit sem ad a férfiaknak és nőknek,
Mert én kaput nyitok a férfiaknak s nőknek a mindenség
—-valamennyi kincséhez.
–
Az Államokhoz
a 16., 17. vagy a 18. Elnökség jellemzésére
Mi végre ez a meghunyászkodás, faggatózás?
—-Mi kábít el engem meg mindenkit?
Miféle sötét alkonyat! Miféle mocsok lebeg
—-a vizek tetején!
Kik ezek, akik denevérekként hemzsegnek, kóbor
—-ebekként settenkednek a Kapitóliumban?
Micsoda szennyes Elnökség! (Ó, forró
—-Dél! Ó, fagyos Észak!)
Valóban képviselők ezek? Ezek ama fényes
—-Bírák? Ez az ember az Elnök?
Akkor hát alszom még egy ideig – hisz lám, valami
—-oknál fogva ezek az államok is alszanak.
(A gyülelmő sötétségben, morgás-dörgés és villogó
—-tüzek közepette mind felébredünk majd, ha eljön az idő,
Észak, Dél, Kelet, Nyugat, a belterületek és a partvidék
—-mind-mind felébred akkor biztosan.)
–
Sosem jött rád még egy óra
Sosem jött rád még egy óra,
egy villanó égi fény, mely összezúzza és beletaszítja mindezt
—-a szemfényvesztést, divatot, vagyont,
E mohó üzleti hajszát – könyveket, politikát, művészetet, szerelmet
a teljes megsemmisülésbe?
—————————————————————————–D. Cs. & D. L. fordításai
–
–
Az itt közölt fordítások Hajnal Anna, Szilágyi Domokos, Vámos Pál, Bakucz József és Jékely Zoltán fordításainak figyelembevételével készültek.
–
–
