–
Valahol a sötét égben gyönyörű harc dúl
egy-kettő, csacsacsa – ujjperceink
a csillagok szélein kopognak a táncoló mesterért,
egy repülő oldalrúgásért testünk középpontja felé.
Apám Kis Sárkány Lee-nek nevezett, mesélte nekem,
hogyan forgattad csípőd a padlón –
három-négy, csacsacsa – aztán mindketten
szerelmes verseket írtatok egy lánynak angol órán.
Kisfiúként a fordulatrúgást gyakoroltam,
kirakatokban tükröződő önmagamat,
jelzőtáblákat, parkoló autókat célozva meg, mindent,
amit csak összetörhetek. Lábam most a földhöz tapad,
és a halottaknak írok szerelemes verseket.
Mikor utoljára néztem meg A sárkány közbelépet,
elképzeltem, hogy apám bukkan elő győztesen
a tükörteremből, apám pörög
a táncparketten, mert amikor legutoljára
láttam őt, egész nap várt rám
a hullaházban. Ölelj magadhoz, mondta, és
én addig öleltem, mígnem teste megszűnt
életjelet mutatni. Nincs ott harc,
ahol nincs szikra, a sötétben egyetlen nyamvadt
kukorékolás, egyedül ez a csacsacsa – a gyász
ököl és ígéret, hogy valakinek ártani fogsz. Csak
hagyj egy hüvelyknyit a kéz és a mellcsont között.
Mindenkin át fog ütni.
Pál Tamás fordítása
–
–
