Egy műteremben nem élhetek, minden lakást kiadtak már.
Két hét múlva magamba költöztem.
Nem vittem semmit,
de kidobtam az eddig ottlakó régi cuccait.
Már giccsesen üres volt a fal, ezért
a belső képeim fotográfus pontossággal hívtam elő,
érfalamra aggattam.
———– Egyéni kiállítás – mondogattam.
Sokan megnézték volna.
Az elmeszedés előtt csak egy ember látta,
miatta éltem itt.
Járdaszegély
Godot-ra vártam
a buszmegállóban.
Az ájfonom búvárosdit játszott.
Lekéstem az elkésést.
A járda szélén egyensúlyomat keresem.
A túloldalról perverz munkások kiáltanak át.
Vajon ők kire várnak?
Nő a tükörben
tükör, tükör, mondd meg nékem,
az a Nő előtted
hány órát áll egy héten?
és miért áll ott?
válaszolj már!
tüköranyád nem tanított meg beszélni,
csak torz tükör-ujjal mutogatni!
összetörnélek!
(de tudjuk, hogy akkor mi lesz)
kérlek, néha takard le magad.
tükör, tükör, tanítalak beszélni,
mondd ki végre:
–
