Egy ember az estben

Az est kezdett leszállni a bérházakra. Margit a konyhában mosogatott. Férje, Lajos a tévét nézte félszemmel, miközben újságot olvasott. Egyszer csak beszól a feleség Lajosnak:
—-– Menj a boltba, s hozz, amit ide felírtam!
—-A cetlit az orra elé tette. Egy kiló kenyér, egy rúd szalámi, egy doboz tejföl és egy doboz kávépor volt rá felírva.
—-– Ennyit szóban is elmondhatsz, nem vagyok annyira szenilis!
—-– Megtörtént már, hogy erről-arról megfeledkeztél, tényleg nem tudom, miért.
—-Lajos letette az újságot, a tévét másik csatornára kapcsolta, s felvette a kabátját. Nadrágot nem cserélt, csak cipőbe bújtatta a lábát.
—-– Szatyrot is vigyél magaddal!
—-– Rendben – s a spájzból elővett egyet.
—-– Na indulok – mondta unottan.
—-– Igyekezz! – szólt utána Margit.
—-Amint kiért az utcára, Lajosnak igencsak beleremegtek az ízületei a januári hidegbe. A bolt olyan száz méterre volt csak. Messziről egy fura alak közeledett feléje. Lajos rögtön látta, hogy hajléktalan. Mikor közelebb ért, azt kérdezte tőle:
—-– Nincs egy kétszázasa?
—-– Sajnálom, de a boltba megyek, minden forintomra szükségem van.
—-– Maga olyan jó embernek látszik.
—-– Az is vagyok! – büszkélkedett Lajos.
—-– Megkínálhatom egy korty fehér borral?
—-– Nem, feleségem van, megérezné rajtam az italszagot. Meg különben se kívánom!
—-– Jól van, minden jót!
—-Lajos ment egyenest a boltba. Bevásárolt, ahogy kellett, majd mikor jött kifelé, látja, hogy a hajléktalan a kukát túrja. Megszánta Lajos.
—-– No, megvan minden? – kérdezte a hajléktalan, ahogy az öreg feléje közeledett.
—-– Van egy kése? – kérdezte Lajos.
—-A hajléktalan előkotort a zsebéből egy bicskát.
—-– Miért kérdi?
—-– Adok a kenyeremből magának.
—-– Köszönöm!
—-Elővette a kenyeret, a hajléktalan pedig levágta a csücskét, de Lajos adott neki a szalámiból is.
—-– Isten áldja magát, jóember!
—-A hajléktalan ivott rá a borból.
—-– Most már tényleg fogadjon el legalább egy félpohárkával!
—-Lajos letörölte a borosüveg száját, és meghúzta.
—-– Ez tényleg jólesett! Pedig hajléktalan borát még nem ittam!
—-– No, megyek tovább.
—-– Isten áldja magát is!
—-Elköszöntek. Mihelyt Lajos hazaért, Margit máris faggatni kezdte:
—-– Hol voltál ilyen sokáig?
—-– Úgy megéheztem útközben, hogy ettem egy falatot a kenyérből, meg a szalámiból is.
—-Margitnak valami nem stimmelt. Hiszen a kenyérből mintha vágtak, nem pedig törtek volna. De ráhagyta. Evett egy jót, és nekilátott kávét főzni. Lajos meg tovább olvasta az újságot, s visszakapcsolta a tévét a focimeccsre.

tortenet lepcsokkel

 

Please follow and like us:
0
Kategória: Novella, Próza. Bookmark the permalink.

Hozzászólások

Email címét soha nem tesszük közzé. A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

*
*

*

  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik