Az írás diszkrimináció.
A szerencsétlen, béna, élhetetlen
szavak, mondatok kirekesztése
a szerencsések, épek, életképesek javára.
—
Isteni kontempláció
I.
Láttam embert felfalni a másik embert.
Láttam állatot felfalni a másik állatot.
Sőt növényt is láttam felfalni a másik növényt.
Láttam a lényeket egymást felfalni.
Egyetlen élőlényt se láttam,
amely ne falt volna fel egy másikat.
Engem és az angyalokat kivéve.
II.
Valamit elbasztam. Az ördög tudja, mit.
De hiába hibáztatnám őt, rám hárítaná.
Gondoltam volna meg. Kellett nekem teremteni.
Mi több, a hasonlatosságomra. Micsoda gőg.
Ráadásul ilyen hülyét, mint az ember. Hogy
üthet el ennyire a teremtőjétől, hogy egy
viccnek bedől. Mindenesetre nélküle jó volt,
ami volt. Nem volt ki közénk álljon.
Összeugrasszon. Örök béke uralkodott
égen-földön. És köztünk nem volt kérdés,
ki az úr. Nem volt Úr. Most akkor nem kéne
az emberre kenjem a bűnöm. Hogy aztán az
ember meg rám. Vagy felmentésemet keresve
végeérhetetlenül teologizáljon az eredendő bűnről.
Hát honnan eredt. Na de hagyjuk. Mert mi ez,
ha nem ördögi kör. Bocsánat: circulus vitiosus.
Gonosz körbejárás. Mi körül vajon. Csak isten tudja.
–
Ítéletnap
És akkor feltámadnak
a vádaskodók, egyik a másik
hátán mászik
elő azt se tudni honnan,
dörög és villámlik,
és aki még ágyban van,
se felkelni nem mer,
se visszaaludni nem tud már.
–
Mű
Senki nem védekezik a mű-kígyó ellen,
a mű-kígyó senkit nem csap be,
nem esik bűnbe
és nem űzetik ki senki
a mű-kertből?
–
–
