Róka, róka, vörös róka, vérszínezte tócsa, legyél ma a sötétség cseppnyi menedéke ebben a káprázatos villanyfényben, tárd fel alvadt mócsingjaid, hadd olvassam fel a néptelen kisvárosi utcasarok láthatatlan népének a jövőt. A bűn neve a tartózkodás, az ítélőbíra az ördög. Jöjj hát, lavina: HURRGH! BOAAARGH! Oh! Oh! Minő gyönyörűség, íme!
A hullámok elcsendesednek, a kép kitisztul, a Jolly Joker lemossa arcáról a sminket. Átsétál az öltözőbe. Recseg léptei alatt a padló. Leveti a bohócruhát, felölti a szürke öltönyt, hanyag mozdulattal lelapít a fején egy még égnek álló tincset.
Várja a buszt a megállóban. Hazafelé bemegy kedvenc gyorsétkezdéjébe, hotdogot kér. Háromötven lesz. Hé, az egészségemért megéri, hehe – vájja elő a zsebéből az aprót. Mire az aluljáróból feljön, felzabálta, arra gondol, három hónapja poénkodik ennek a csajnak, de nemhogy extrawurstnál, egy szerencsétlen mosolynál sem tart még. Kimegyek a divatból én is, a kurva életbe, előkaparja a kulcsát, kinyitja a szürke bérház vaskapuját, eltűnik mögötte.
Csörög a telefon. Nem engem keresnek. Ismerek itt bárkit? Karácsonytól karácsonyig dúl az ünneprontó béke. Piszkálja a húsbárddal a körmét. Bezzeg gyerekkoromban. Forradalom, hadkészültség, vérontás az utcán. Az ellenség mindenhol ott volt. Vigyáztunk éberen, vigyáztunk álmunkban is. Nem mintha most nem lenne ott. Körültekint a szobában. Poros kupacokban hevernek a szőnyegen a könyvek, gőzölnek az ágyneműn a foltok. Megvakarja a bárd hegyével a mellét, elővesz egy cigarettát, rágyújt. Die Sehnsucht, und die Einsamkeit…, felhúzza a hangerőt, míg a telefont elnyomja.
A város fölött kényelmesen ereszkedik a szmogfelhőbe az angyal. Keze a kardján, küldetése van. Az utca üres, látja, ahogy a sötétített ablakok mögött a gyerekek alszanak. Célja közel, érzi. A beton olvadt göröngyökben szenvedi talpának a nyomát. Egy kapualjon belép, a levegőbe szagol. Kegyetlen szeretet bűze. Megérkeztem. A falon keresztül lép be a házba. A kisfia plüssnyulát ölelve alszik, betakarva, puha párnájába félig belesüppedt arcán alig kivehető mosoly. Az angyal, aki számára az idő nem több bárgyú húslényeknek háborodott kényszerképzeténél, látja, ahogy édesapja mesét olvas neki. A hős a királylányt megmentette, vastag ujjaival gyengéden simogatja kisfiának a fejét, arra gondol, szerencsére anyjára hasonlít jobban. Eloltja a villanyt, résnyire nyitva hagyja az ajtót, ahogy kimegy. Az angyal kivonja a kardját.
Minő gyönyörűség, íme! Örvendezzetek, mert jó hírekkel jövök. A magányosnak megkönnyül a szíve, a megkeseredettek elhullatják sebes tagjaikról láncuk. Az elfelejtettek és elátkozottak visszatérnek a nap simogató sugarai elé. Új életet hozok. Örvendezzetek. Örvendezzetek! Ostobák! Miért rohantok gyáván? Isten bőrének tetvei! Örvendezzetek, ha mondom! BAMM! BAMM! Felriadnak mind a házak álmodói. Mi történik? Forradalom, suttogják a bezárt ablakok és ajtók. Egy húsbárd csörömpölve esik az aszfaltra.
Ne tartóztasd nevetésed, ne tartóztasd könnyeidet, Király! Itt a Jolly Joker, Király! Egy kövér ember bukfencezik ügyetlenül a színfalak mögül a reflektor fényébe. ITT A JOLLY JOKER! A gyerekek fele ijedt, fele értetlen félmosollyal ül a kényelmetlen székben. Dagadt verejtékcsepp csúszik le a fehér sminken, elkanyarodik vigyorán, aláhull a pepita kezeslábas gallérjára, s beivódik lassan. Hunyorít az éles fényben, érzi, ahogy olvad.
Ne haragudj, drágám, nem mehetek veled Hollywoodba. Tudod, hogy szeretlek, de az én életem túlságosan ide, ehhez a kedves kisvároshoz kötöz. Hukk! Itt van az otthonom, itt vannak a barátaim: a szerető közönségem, nem tehetem meg velük ezt, megszakad kis szívük. Pincér! Még egy felest kérek! Felejtsd el, öregem, alig ülsz a széken, nem törölöm az okádékod a pult oldaláról megint, értem? Igyad meg a söröd, félóra és zárunk. Te igyad meg! A faszomat! Te szopós! A korsója után nyúl, odacsapja a földhöz. Oké, tünés, vén fasz! Kifelé! Egy-kettő!
A királylány az ablak előtt összekulcsolt kézzel térdel. Évek teltek el, de arcán nem hagyták ott nyomuk. Bőre sima, mint a kisdedeké, szemében a remény vakfoltját tágra szaggatta a sárkány. Úrnőm! Kopognak az ajtón. Ne zavarjál, tízes! Úrnőm, a hatosok nem tértek vissza! A királylány lehajtja fejét, leengedi karjait, sóhaja mint újszülöttek első lélegzete, finom, keserű és varázslattól szagos. Kiadjam a parancsot a heteseknek, Úrnőm?!… Úrnőm?! Tekintetét újra az ablakra emeli. Viharfelhők tükröződnek, a repülő ördög járja mögöttük táncát.
Mázsányi zsír vonszolja négykézláb a lépcsőkön fel magát. Az első és második között egy köhögésrohamra megáll. Nem mozdulok ki a lakásomból többet – mormogja magának, de másnap délben, amikor vas és kénsav ízű szájszagára ébred, a túlélés haldokló ösztöne, talán utoljára, kirángatja az ágyból, és ráveszi, hogy elővegye bőröndjeit, s leporolja őket. Egyikbe a pepita ruháját és zsonglőrkellékeit teszi, a másikba a könyveket és a szürke öltönyt, a kopottabbat, a kevésbé kopottat magára erőszakolja. Mielőtt kilépne, visszanéz a kapuból még egyszer. Taxit hív és egyenesen a reptérre viteti magát. Egy jegyet Los Angelesbe, kérem. Harmadosztály. A pokolba, ha itt kap el a kaszás, hehehehe…
A város fölött, ahogy egy felhőt elhagynak, és a nap egy pillanatra ragyogásba borítja a gépet, a Jolly Joker hunyorít a fényben. „Minő gyönyörűség, íme.” Megy a csiga hazafelé. Repülővel. Hehe. Karácsonyra otthon leszek, kedves… tádárábim tádárábám… hehe… köh köh… Hölgyeim és uraim, üdvözlöm önöket a száztizenegyes járaton az angyalok városa felé. Itt a pilótájuk beszél. Híreink szerint viharon haladhatunk át. Kérjük, tartsák biztonsági övüket bekapcsolva, és ne aggódjanak turbulenciák esetén. Mindenkinek jó utat kívánok!
Egy hozzászólás