Második találkozásunkkor azt mondtad,
szeretnél íjjal lőni.
Én adtam egyet,
majd a mellkasomra mutattam:
„Ide!”
Meghúztad az ideget,
az első szíven talált,
a másik kettő pedig az előzőbe.
A végén megdicsértelek,
hogy ügyesen célzol,
de akkor már rég elmentél.
S nehezen tudtam töprengni azon,
hová tűntél,
mert már az agyam dobogott a szívem helyett.
–
Mennyi az idő?
Eddig egy sört úgy egy órában számoltam.
A cigi mondjuk tíz perc volt.
Aztán valahogy az idő tágabb lett,
vagy csak gyorsabban iszom már.
Nagyobb lett a tüdőm,
esetleg eleget gyakoroltam.
Majd rád néztem,
és egy hosszú pillanat után kicsatoltam a szíjat.
A bőr a csuklómhoz simult,
így került le az óra a kezemről.
Fehéren
Megittam két gyertyát,
de nem tartotta bennem a lángot.
Vagyis nem azt, amelyiket akartam.
Ez fagyos volt.
Minden szilárd és jeges lett tőle,
lassan fehérré változott,
nekem pedig meg kellett tanulnom korcsolyázni.
–
Hallgatás: beleegyezés
Egész nap tanultam.
Este már aludni szerettem volna.
Megfogtam a szék karját,
majd megkértem, hogy tanuljon helyettem.
Nem válaszolt.
Gondoltam, „hallgatás: beleegyezés”.
–
