Kategória archívum: Vers

Elégia Bruce Lee-ért

Kategória: Fordítás | Hozzászólás

helybomlás

a hangok ösvényén járva nem ropog hó
nem nyikorog fű nem kopog beton a cipő
alatt Hogy itt megyek az annyit tesz
hallgatni szeretnék valamit de
csak a vágy marad csak azt hallom hiába
szeretnék valami mást is Átkelek falun és
városon de hang híján mind közömbösek
– erdőt nem is találok, nem tud a nevemen
szólítani nem is hallanám Ilyen körülmények
között csak a test marad az évszakok nyomát követve
A falusi kóborkutyák a széllel futnak versenyt ami
darabjaimat óvja az erdőtől

mozdulatlan távolodás

pöffeszkedik odafent az éjszakai égbolt
szemek nélkül is jobban lát mindent
kitakarja az univerzum széles és súlytalan
pormosolyát
nézni kéne de csókolni akarjuk a holdat
elképzelni nem szabad túl titkos
illetlenség
nem jár haza a tekintet
zászlóját asztronauták lopják
arcot keresnek rajta
szívritmuszavarrá válik a csillagköd
árvák a távolságok odafent
megszököm a látványból

 

Please follow and like us:
0
Kategória: Vers | Hozzászólás

el sem kezdett versek


4

… / … / … /… // … / … / … / … // … / … / … / … //
téli délutánok hosszúra nyúlt árnyékában már /
csak őszülő szakállunk nő tovább csikorogva.

valami hamiskásan kedves fény.…

Kategória: Vers | Hozzászólás

Állat

Ki lehetett az az állat, aki áthajtott ennek a cicának a fején, kérdezed, én meg bambulok, miközben alig bírom nézni, a szétlapított kis fejre, aminél talán még jobban megdöbbent a tökéletesen épen maradt test, mintha élne még, egy pillanatra úgy látom, szuszog, csak lefeküdt kicsit kifújni magát a hőségben, de mindjárt felpattan és szalad tovább, épp csak ki kell várni, de te már húzol is magaddal sírva, én pedig megjegyzem, mint aki ezzel bármit is változtathatna a helyzeten, hogy nagyon, de nagyon pontosan fogalmaztál.…

Kategória: Vers | Hozzászólás

Már senki se

Aszfaltra tapadt, nyálkás
levelek közt vacog a
bűntudat. Már senki se
vall ellened, Uram, nincs
mitől tartanod. Annyit
kapsz, amennyit adsz. Rozsda-
csőrödben – mint láthatod –
így ázik el a hajnal.

Pont úgy

Lopott lábakon
támolyog az idő –
megbotlik, elhasal,
fölkel, aztán
mindent kezd elölről.…

Kategória: Vers | Hozzászólás
  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik