Kategória archívum: Vers

Diszkrimináció

Kategória: Vers | Hozzászólás

a szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás isten háta mögött

a rád nem jellemző
fehérséget
kizárom
ebből a közös
dologból, hogy mi

és derűsen leköpsz, ahogy
csak a halottak tudnak,
jelentsen ez bármit

kezed kicsúszik fejem alól,
a szűnő merevségben
te tiszta ránc vagy,
én ellazult görcs

a rád nem jellemző
fehérség visszhangot ver, ahogy
elhúzott tenyeredben megvetem magam

ennyi az önismeret

semmi faszság
semmi katarzis

minden, ahogy
megmondtam, minket
ki fog kezdeni, hogy tartozzon
valahova, ahová nem való és felesleges

Clearblue Moon

olyan ez a káosz,
mint a május,

arra kérlek, fogd be a pofád,
a falhoz vágom a poharat,
ajkad szélén vércsepp,
azt mondod:

nem volt soha pénzed
én bólogatok,

míg mellém nem ülsz
és elkezded vágni
a lábkörmeidet,
míg kifűzöm

a cipőmből
a fűzőt
és figyelem, a lakás
rejtett csőrendszere hol bukkan elő,
majd a fürdőszobába megyek
és lepisilem a fogkeféd
és csomót kötök
a fregoli-kampóra
és hallgatom, ahogy
engem hallgatsz
és kikopogok
az ajtón
(az egyezményes jel,
hogy minden rendben)
a levágatlan lábkörmeimmel.…

Kategória: Vers | Hozzászólás

A járdánkelő

Megkérdeztem hány éves,
de engem hozott zavarba a kérdés.
Rögtön elnézést kértem.
Úgy nézett, mint akitől még
sose kértek semmit, pedig
nem nő volt, hanem öreg.

Én nem vagyok öreg, de ezért a kérdésért
tőlem is gyakran kérnek bocsánatot.
Biztos megszoktam.…

Kategória: Vers | Hozzászólás

Versek jelen időben

A húgom

Már nem él. Nem történt csoda.
Földet ért. Amíg a levegőben volt,
még hihettük, hogy nem ér földet.
Valami közbejön, szárnyai nőnek,
megváltoznak hirtelen a fizika törvényei,
közbelép Isten, angyal, egy földönkívüli,
vagy a felismerés, hogy az egész csak
egy vita, rossz körülmény nyomán lecsapódott álom,
akármi, ami megállítja, eltéríti, vagy visszafordítja
a folyamatot.…

Kategória: Vers | Hozzászólás

apokalipszis majd

mint megrozzant nyugger motyogom
elmúlik minden mint a gyomorbántalom
önnek megfelelő szerep nem akadt
béla bátyám, nem játszotta ki a nemzeti kártyát
mindig csak a sér-elem, ön csak amolyan sér sziget
nincs harc, nincs védelem
se tűz, se élelem
itt mindenki vár magától valamit
de maga csak: a sötétség nyel el
a nihil csúcsain, szakadékaiban
elbaszott aggastyán.…

Kategória: Vers | Hozzászólás
  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik