Apám szeretett, talán még most is szeret
verekedni. Anyám nem szeretett, és most sem
szeret verekedni. De valahányszor apám nekiment,
kénytelen volt felvenni a harcot. És veszíteni nyilván.
Az eredmény: kitépett hajcsomók, kificamított állkapocs, dagadt
pofacsont, zúzódások, véraláfutások. Földhöz vágott edények,
széttört bútorok, ablakon kihajított tévékészülék, hűtőláda
(a frissen megteremtett otthon nélkülözhetetlen kellékei).…
aki most nem alszik el, feszül.
mögötte üvegek, csikkek
– egy tökéletes ünnep.
egy kicsit elégedett belül.
egy kicsit elégedetlen.
elhagyja valami, feldereng,
most érti, amit senki más,
mintha most értené igazán,
amit csak a hajnalban lehet.
visszanézve nevet magán,
ahogy oldalog a parkon át
repedten a sok vágytól,
semmiből két kézzel hájpol,
isten nevében foglal szobát
a tökéletes éjszakából.…
Beethoven 6. szimfóniáját
hallgatom egy
kaliforniai rádióadón
az idő 4:24 a tengeren
túl még csak most
lesz este fél nyolc
azt hiszem nincs
térhez és időhöz
kötve mikor és hol
(és persze miért)
ég el
a szív
–
kis időre
elég nagy a
hangerő idebent
csak azt nem
tudom hogyan
lehetne lehalkítani
legalább arra a
kis időre amíg
kitalálom hogy
elhibázott lépteimnek
számát gyarapítsam
vagy sem
(az elszalasztott
lehetőségekről
már nem is
beszélve)
emelt fővel
még azt az egyet
megígérhetem hogy
semmiféle ígéretet
nem teszek sem most
sem a jövőben
senki kedvéért sem.…
gyakran szabadkozom
olyasmikért amikhez
sok közöm nincs
mégis a lelkiismeret
az ujjai köré csavar
és nem ereszt amíg
nem lesz belőlem is
köhögőroham egy
temetés kellős közepén
–
jókor jó helyen
mivel sose tudom
mikor vagyok
jókor jó helyen
a véletlenre
bízom magam.…