I.
Alternative Holiday Greetings
Merry Marxmas to you! Heavenly Engels may sing a song, maybe the Internationale above your bookshelf! And so on.
–
II.
P’tite question
Carl Gustav Jung and beautiful! Will you still love me when I am no longer Carl Gustav Jung and beautiful?…
visszatérek egy korhadó vázba
talán fű vagy fa lettem
itt élek immár némán
ha itt lennél te is tudnád
(Vágtázó Halottkémek: Végzetes szerelem)
fejem gyakran cserbenhagy
a szavak is kicsorognak belőle
most ülök a majdnem parton
még csak nem is szemlélődöm
vagyok
mint feltúrt homok, kutyáknak dobott
jaj nem találom labda, nehezen kapaszkodó
fűcsomó
az igazi partig nem sodródom le
nem akarom látni a medúzákat
burkaik mélyén a pusztulással
minden egyben van, gondolom ezért
húzódtam vissza
a természet szükségszerű kegyetlensége
beleolvadok
nem enged dühöngeni a szél
nem akarok
elengedem fontos közölnivalóm
egy kölcsönvett sirály-sikollyal.…
letöröltem minden vágyat,
kimostam a lepedő feletti érzéseket,
kinyitottam az ablakot,
kidobtam rajta a poharat,
amire a szánk nyoma száradt.
felporszívóztam a közös álmainkat,
a nagy szavaidat,
igaz, ezt már a gép sem bírta,
erős vegyszereket használtam,
marjon szét mindent,
benéztem mindenhová,
kifordítottam magam is,
akkor láttam,
a pohárban
még mindig
két elhasznált
fogkefe van.…
Keresztbe tett karral állok
a piaci forgalom gócpontjában
(mintha én volnék a domináns firma),
kemény árat szabok,
de nem megfizethetetlent
csúcsárumnak, mégse vonzz
be senkit, minek is kellett nekem
pont ide kirakodni (minek is…),
hírverés kell, no
reklám, no
kuncsaft, kiabálja
át a szaftosszájú liba –
s ja, tényleg: nála verik
le egymást
a férfivásárlók,
hosszan tapogatják
érett portékáit
(vajon csak én hallom,
hogy magában kéjesen sikongat?),
és sokáig szuszogva kotorásznak
a nadrágzsebükben,
mielőtt fizetnek.…