már nem is tudom –
te koptál ki belőlem
vagy én belőled?
—*
még ma is látom
folytatólagos ködben
éhező csakrád
—*
aszfaltra fröccsent
szívemet szeresd te szép
Danaida-lány
—*
egy újabb sínpár –
acélartériák fo-
hásza messze száll
—*
ócska kuplékra
hangszereltük önmagunk –
fülelj a csöndre
–
–
Az Út
2
Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas és mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s későbbi követi egymást.…
People think that birds always sing the same melody, but they’re wrong. Sometimes birds go mad, especially at night in London, whistling like old rusty trains. I know them very well: Crying Johnny, Angry Matilda, Voodoo Marie, Badangle Tim, and Jimmy Error.…
Csikorog a villamos, kereke csontból,
az utca fényei kormos huzatban lobognak.
A jármű biztot adó méhében
egymással szemben ül egy hatvan körüli
fiatal pár. Egymás kezét fogják,
térdük összeér, a nő mesél, a férfi szót iszik.
Majd hangos cuppanás.
Kicsit mosolygok,
és közben a rókák versenyt futnak a szélben,
lompos farkuk fent a sötétben söpri a csillagokat,
körös körül beérik már a gabona,
feketén hullámzik a sín menti aszfaltmező.…
