A leszállópályán a megegyezés ellenére
nem várt senki. Azaz mégis. De nem az,
akire vártam. A távoli épületből két alak
bontakozik ki, egyenesen felém tartanak,
sötét szemüvegükön megvillan a vérvörös
alkony. Normális tempóban, határozottan
közelednek, egyszerre, katonásan lépnek.
Egyenruha, egyensapka, váll-lap, fehér
kesztyű.…
Reccsen a jég
roppannak a csontok
ott lejt az elegáns
kasmír szövetkabátban
egyik sarokban kecses
pár táncot jár
másikban neon sapkás
suhogós edzőnadrágos
örök-ifjak kergetőznek
kergetik az ifjúságot
anya gyermeke kedvéért
kopott korcsolyáját elővette
bukdácsoló kamaszok
erőt fitogtatnak
karcol a jég
csontok reccsennek
a korcsolyabajnok
évtizedek óta ugyanott
koszorúzik előre-hátra
fiatal lánykák a jégen
erős smink, miniszoknya
órákig egy helyben
a legjobb szelfire vágynak
volt egy másik pálya
egy jóval kisebb
ahol először érintették
a kezét, ahol a szíve
másképpen lüktetett
ahol barátokkal lejtett
reccsentek az érzések
roppantak a szívek
–
…
(31)
Hűvös pohárszél –
(32)
Kételkedik önmagának
újrahasznosíthatóságában –
(33)
& az nem igaz hogy
álmok nélkül lehetetlen –
(34)
Ha igazán szomjas vagy
igyál –
(35)
Arra gondol hogy neki minden-
képp el kell érnie a csatlakozást
mert ha elmulaszt átszállni
még az is bizonytalanná lesz
ami addig bizonyos volt –
Ott áll az ajtó mellett & üresnek
érzi magát de ez az üresség
hozzátartozik ettől az aki &
amikor megérzi az ismerős illa-
tot ami a huzattal együtt be-
áramlik a szerelvénybe eszébe
jut az arc a hang a tekintet & a
vágy –
(36)
Azok az idők
már réges-régen
elmúltak haverrr –
(37)
Mennyországunkat
parányi különbségek
formálják szebbé –
(38)
Nincs értelme mellre
szívni az ébredést követő
első gondolatokat amikor
még az egyetlen tiszta
érzés a zsibbadás az
intrakraniális térben –
Aminek múlnia kell az
úgyis aminek meg nem
arról amúgy sem érdemes –
Kimondatott már
ki bizony –
(39)
Ha majd lesz nekik
emberarcuk tudni fo-
gom mit üzenjek –
(40)
Lüktető lelke
átmenetileg zárva
lehet haladni –
–
A sziget nyáron pucc és verőfény,
boltokban haszontalanságok,
újramázolt csónakok,
kiszabadul a csorda a karámból.
Korán reggel az angolok
isszák a sört szívószállal,
a dánok lilára pörkölődnek.
De milyen a sziget télen?
Lemered az élet
a szélesvásznú képernyőn,
megszűnik a ricsaj,
az evőeszköz-kocogás,
lehúzzák a rolót a svéd,
dán, északi turisták után.…
