Kategória archívum: Vers

Novemberek ragyogása

Kategória: Vers | Hozzászólás

perspektívák tragédiája

könnyen emelt kéz
véd meg az ég súlyától,
tulajdonosa
lábujjhegyre állva a
feltörő talajjal küzd.

én kicsi vagyok,
ő pedig nagyként mutat
meg valamit az
egyensúlyunkból, melyet
közösen ismerhetünk.

ha az egyensúlyt
elveszíti, rám borul,
és én a hitem
veszítem el végleg az
ilyen perspektívákban.…

Kategória: Vers | Hozzászólás

A nyelvtudása

a nyelvtudása vívódik, hová induljon,
nyelvvizsgái fent a falon csekély vigaszok,
a nyelvtudása élni vágyik, lüktetést akar,
nem kell több irodai intrika és harcok,
a nyelvtudása becsomagol, útnak ered,
hová menjen, melyik legyen az első?
az angolok, a csacsogva társalgók,
huzatos kúriák, elszabadult kertek,
ahol legjobb lábbeli a gumicsizma,
a nyelvtudása gyorsan idomul,
a villa hátára tolja az ételt,
egyik boltban este hattól olcsóbb,
másikban kitapasztalja,
miként jut hozzá jutányosan
zöldségtálhoz, kenyérhez, egyébhez,
a nyelvtudása csomagol és útra kel,
megy tovább északra,
túrázik és bandukol a fjordok közt,
lapátolja a havat, autókat tol izzadtan,
lakóközösségekben fúr-farag és fest,
páratlan és hideg az aurora borealis,
a nyelvtudása sokat vacog,
leruccan délre, talán ott van, amit keres,
tekergőzik flamenco dallamokra,
zarándokol, baktat hónapokig,
a nyelvtudását Saura filmje csiszolja,
évekig vívódik külhonban,
egy lucskos nyári napon végre
a nyelvtudása ráébred,
hogy réges-rég levetkőzte énjét.…

Kategória: Vers | Hozzászólás

szeptemberi haikuk

#1
ébressz fel kérlek
mielőtt szívem még egy
utolsót dobban

#2
egyszer majd úgyis
megérted amit érzek –
biztosan talán

#3
nekem nem kell a
csönd mögé lesnem hogy meg-
találjam magam

#4
szavatosságom
ha végképp lejár(t) ne félj
engem eldobni

#5
nem kell hogy szólj hisz
hallgatásod most többet
mond minden szónál

#6
kiégett izzó –
fényt az életedbe már
többé nem hozok

velük tartok

ebben a
végnélküli
zűrzavarban a csönd
ígéretébe szívesen
burkolóznék –

de tudom hogy ez a
vágy csak a gyáv
visszafelé soha
semmi több –

és amikor hajnalban a
költözőmadarak
útra kelnek
én is
velük tartok – –

Please follow and like us:
0
Kategória: Haiku | Hozzászólás

A magány

A magány egy város,
Melyben mindenki más halott,
Az utcák tiszták,
A terek üresek,
Egyszerre tátongónak tűnik minden
Az oly áttetszőn elrendelt pusztaságban.
A magány egy város
Iszonyú hóesésben,
Egy lépés sem bontja meg
A fény rétegződéseit,
És csak te – alvók fölött őrködő,
Éber szem – látod, és érted,
És be nem bírsz telni
Ennyi csönddel
És szemérmességgel,
Hol senkise harcol,
És nincs megtévesztve,
És nem fáj, mert túlontúl tiszta
Az elhagyott állatok szemében
A prizma.…

Kategória: Fordítás | Hozzászólás
  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik