Kategória archívum: Vers

Keresztbe tett karral állok
a piaci forgalom gócpontjában
(mintha én volnék a domináns firma),

kemény árat szabok,
de nem megfizethetetlent
csúcsárumnak, mégse vonzz
be senkit, minek is kellett nekem
pont ide kirakodni (minek is…),

hírverés kell, no
reklám, no
kuncsaft, kiabálja
át a szaftosszájú liba –

s ja, tényleg: nála verik
le egymást
a férfivásárlók,
hosszan tapogatják
érett portékáit
(vajon csak én hallom,
hogy magában kéjesen sikongat?),

és sokáig szuszogva kotorásznak
a nadrágzsebükben,
mielőtt fizetnek.…

A repülő felszállt.
És mi máris félni kezdtünk.
Aki repül, mind törvénytelen,
kivéve a madarakat.
Minden kis rázkódásra
(légörvény, technikai rendellenesség,
egyéni impresszió, egymás ijesztgetése stb.)
idegesen nevetgéltünk,
mintha azzal távol
tarthatnánk a katasztrófát…

[Egy strófát innen húztam,
és természetszerűleg
a hepiendet is töröltem,
ami arról szólt (volna), hogy mind épségben,
szerencsésen megérkeztünk
(hozzátartozók értesítve stb.).…

Plazmaköltemény

I. Sárkánymadár 

Miként érthetném meg azt, hogy szerteszét gurult a sok kis ezüst- s üveggolyó, és felszállt ismeretlen mélyből egy óriási sárkány, nyakán viselve minden titkos tervet, mit eldobált a jó nép, mikor hallotta az angyalok zaját – amint nevetnek, horkanva cseverésznek sok balgaságról.…

Fogtam a poharam úgy, ahogyan kell.
Mozgattam úgy, ahogyan kell.
Azt képzeltem, a bor táncol, az üveg simogatja,
emelkedik a hangulat, katarzisra várva.
Kiömlés, kacagó foltok, szégyenérzet.
Elillannék, nem ide tartozom, bolyongok rég.
Lennék a szőke nő tartós rúzsa,
ki a sok hazug csókot jól bírja.…