Beethoven 6. szimfóniáját
hallgatom egy
kaliforniai rádióadón
az idő 4:24 a tengeren
túl még csak most
lesz este fél nyolc
azt hiszem nincs
térhez és időhöz
kötve mikor és hol
(és persze miért)
ég el
a szív
–
kis időre
elég nagy a
hangerő idebent
csak azt nem
tudom hogyan
lehetne lehalkítani
legalább arra a
kis időre amíg
kitalálom hogy
elhibázott lépteimnek
számát gyarapítsam
vagy sem
(az elszalasztott
lehetőségekről
már nem is
beszélve)
emelt fővel
még azt az egyet
megígérhetem hogy
semmiféle ígéretet
nem teszek sem most
sem a jövőben
senki kedvéért sem.…
gyakran szabadkozom
olyasmikért amikhez
sok közöm nincs
mégis a lelkiismeret
az ujjai köré csavar
és nem ereszt amíg
nem lesz belőlem is
köhögőroham egy
temetés kellős közepén
–
jókor jó helyen
mivel sose tudom
mikor vagyok
jókor jó helyen
a véletlenre
bízom magam.…
————————————————-magány finak
————————————————-és szomorú úrnak
Mészkővidék. Domboldalon sétálsz lefele, miközben tündérek
néznek rád és mosolyogva haladnak el melletted,
izzadnak, ahogy te is, nem fognak elbújni az ezüstfenyők
mögött, majd autókkal szembe mennek és áthaladnak rajtuk,
de te csak csóválod a fejed, egy hátizsákkal a hátadon
jelzel a buszosnak, aki tovább hajt, mert reménytelen vagy,
zihálásodat helyi vadak is meghallják, vaddisznók, nyulak,
szarvasok, emberfélék, vándorolsz, köveket hajítasz az apró
patakba és nem érted, hogy a romok felett miért tűnt el
az égbolt, bárcsak mély lenne a völgy, az árnyak völgye,
de itt a távolból is fény világít be minden gomba alá,
túrhatnád a földet, kaparnád a fatörzseket, bogarak kergetőznek
a lábad körül, de te riadt és szomorú arcot vágsz és
szemedben a hajtű-vékony vízesés csordogál alá, nem
tudod hova tenni, mi az az érzés, ami még mindig
megbotránkoztat, miközben az úton senki sem vesz észre,
egy újabb botorkáló, mondaná a faház kapujában
egy öregasszony, sodort cigivel a szájában, aztán
vizet kortyolsz a kulacsodból, ami kiürül, ahogy te is,
és végül eléred Herkules buzogányát.…
sárral és vajjal és barbecue-szósszal
íródott. A falak és a padlók
egykor ragyogóak voltak.
A zoknik piszkosfehérek, és csaknem összeillettek.
A birsalma ragyás,
de végül csak kapunk
két pint kocsonyát. A hosszú séták edzik
a hátat. Neked herpeszed volt,
nekem árpám.…