Élettel telve most tömör vagyok, látható,
Én, aki negyven éves vagyok, az Államok
—-nyolcvanharmadik évében,
Valakihez egy századdal odébb, vagy akárhány századdal
—-odébb,
Hozzád szólok, még megszületetlen, téged kereslek.
Mire ezt olvasod, én, aki látható voltam, láthatatlanná
—-váltam,
Most te vagy teljes, látható, felfedezed verseimet, keresel
—-engem,
Elképzeled, milyen boldog volnál, ha veled lehetnék
—-és szerető társad lennék;
Legyen úgy, mintha veled volnék.…
pont úgy mint tetted
előtte vagy ezerszer
ha célod megálljt
parancsolt mélykék
tengerek hullámain –
így köszön majd rád
féltett titkaival a
kiűzetésbe
taszított
arasznyi
összegyűjtöm az
utcán elszórt fényeket
s takaróm leszel
ebben a vacogásban –
szívem arasznyi
majd megtalállak
fölpuhult
aham igen ja
persze tudom hogy van ez
nincs itt semmi meglepő –
kissé fölpuhult ez a
szikkadt agyvelő
–
–
Az első erő elengedés.
A farácsok között beszűrődő fény leválasztja utolsó ujjbegyem és
egy ajakfékes kilégzéssel teljes árú jegyet veszek oda,
ahol Béga-színű récék fodrokat rajzolnak sétáink köré.
Amikor eszembe jut az egy-kis-dombra-lecsücsülünk rész,
kövekkel akarom kitömni a zsebem. Ezt legalább olyan korán
megtanulja az ember a nagyanyjától, mint azt, hogy a villámlás
Isten keze és mindenhová elér.…
Fölerősödő
belső zajokkal egész
csöndes maradtam
—*
nem késlekedhet –
tél után a tavasz mint
egy csók beborít
—*
karant-énemet
szívesen lecserélném
valaki jobbra
—*
drága szerelmem
ha már így együtt vagyunk
nem lennél arrébb
—*
régen még tudtam
milyen érzés mikor a
hiányod átjár
—*
szívedre bezzeg
nem húzhatsz maszkot – az most
védtelen marad
—*
tollas éjszakán
magányunk áldozat a
csöndnek oltárán
–
–
…
