letöröltem minden vágyat,
kimostam a lepedő feletti érzéseket,
kinyitottam az ablakot,
kidobtam rajta a poharat,
amire a szánk nyoma száradt.
felporszívóztam a közös álmainkat,
a nagy szavaidat,
igaz, ezt már a gép sem bírta,
erős vegyszereket használtam,
marjon szét mindent,
benéztem mindenhová,
kifordítottam magam is,
akkor láttam,
a pohárban
még mindig
két elhasznált
fogkefe van.…
Keresztbe tett karral állok
a piaci forgalom gócpontjában
(mintha én volnék a domináns firma),
kemény árat szabok,
de nem megfizethetetlent
csúcsárumnak, mégse vonzz
be senkit, minek is kellett nekem
pont ide kirakodni (minek is…),
hírverés kell, no
reklám, no
kuncsaft, kiabálja
át a szaftosszájú liba –
s ja, tényleg: nála verik
le egymást
a férfivásárlók,
hosszan tapogatják
érett portékáit
(vajon csak én hallom,
hogy magában kéjesen sikongat?),
és sokáig szuszogva kotorásznak
a nadrágzsebükben,
mielőtt fizetnek.…
A repülő felszállt.
És mi máris félni kezdtünk.
Aki repül, mind törvénytelen,
kivéve a madarakat.
Minden kis rázkódásra
(légörvény, technikai rendellenesség,
egyéni impresszió, egymás ijesztgetése stb.)
idegesen nevetgéltünk,
mintha azzal távol
tarthatnánk a katasztrófát…
[Egy strófát innen húztam,
és természetszerűleg
a hepiendet is töröltem,
ami arról szólt (volna), hogy mind épségben,
szerencsésen megérkeztünk
(hozzátartozók értesítve stb.).…
Plazmaköltemény
I. Sárkánymadár
Miként érthetném meg azt, hogy szerteszét gurult a sok kis ezüst- s üveggolyó, és felszállt ismeretlen mélyből egy óriási sárkány, nyakán viselve minden titkos tervet, mit eldobált a jó nép, mikor hallotta az angyalok zaját – amint nevetnek, horkanva cseverésznek sok balgaságról.…