Csikorog a villamos, kereke csontból,
az utca fényei kormos huzatban lobognak.
A jármű biztot adó méhében
egymással szemben ül egy hatvan körüli
fiatal pár. Egymás kezét fogják,
térdük összeér, a nő mesél, a férfi szót iszik.
Majd hangos cuppanás.
Kicsit mosolygok,
és közben a rókák versenyt futnak a szélben,
lompos farkuk fent a sötétben söpri a csillagokat,
körös körül beérik már a gabona,
feketén hullámzik a sín menti aszfaltmező.…
Egy műteremben nem élhetek, minden lakást kiadtak már.
Két hét múlva magamba költöztem.
Nem vittem semmit,
de kidobtam az eddig ottlakó régi cuccait.
Már giccsesen üres volt a fal, ezért
a belső képeim fotográfus pontossággal hívtam elő,
érfalamra aggattam.
———– Egyéni kiállítás – mondogattam.…
———————————————————————————csupán
egypár kóbor cetli az elmúlt hónapokból, mintha ráültem volna holmi
megalkuvó közös nevezőre, pedig csak lenyűgözött ismét a precíz,
pucér cinizmussal összebaszott világ, melyben feloldódott, eltűnt
megint a nemrég épp csak megtalált énem, újralakott életem, innentől
már, mondják, az elengedés könnyű, akár a sétáé, melynek külsőségei
változatlanok ugyan, holott csal a teljesség fele — miközben, szép
társ, lennék csak egy csomó neked, immár közös otthonban tanuljuk
az összhangzatot, te az új városod, tenyér a tenyérben és hajóktól
zavartalan lepkék a medréhez így sem hűtlen duna fölött —, metsző
széltől szálkásodik a bánat, nem gondolom, hogy isten haragja
igényli hitem; megannyi hiány, felesleges fecnik, eggyé nem álló
mondatok, és bár sosem térek ki a szavak, de sem jelentésük elől, a
megfelelő forma nem került meg e történettelen sok hónap alatt.…
I.
Alternative Holiday Greetings
Merry Marxmas to you! Heavenly Engels may sing a song, maybe the Internationale above your bookshelf! And so on.
–
II.
P’tite question
Carl Gustav Jung and beautiful! Will you still love me when I am no longer Carl Gustav Jung and beautiful?…