A frászt hozza rám újabban – szól oda Marie Ingridnek.
—-– Muszáj minden kávézgatást elkúrni ezzel a beteg csávóval? – kérdez vissza Ingrid erőltetett ingerültséggel a hangjában.
—-– Nálad nem volt soha?
—-– Nem, nincs az a pénz, amiért elviselném azt az állatot.…
Félhangosan felvisított, majd a pillanat hevében ismét. Nem hitte, hogy ez megtörténhetett egy népes lakóövezetben. Mintha elveszítette volna öntudatát. A szeme előtt lebegő hajpánt viszont ténylegesen eltűnt. Amint körülnézett feleszmélés közben, már csak hűlt helyét találta, s ahogy peregtek a másodpercek, az emléke is kezdett szertefoszlani.…
Emlékszem, nagyon hideg volt aznap. A baglyok összebújva karmolászták az ereszcsatornát. Hátborzongató egy állat a bagoly. És az a fémes hang… Néha még most is hallom, éjjel arra ébredek, hogy egy óriási fekete madár idegesen kapirgál a házunk tetején. De ez most nem lényeges.…