A hátamon fekszem, nincs kedvem fölülni, pedig érzem, valami irgalom nélkül nyomja a bal vesémet. Csendben vagyok, hallgatom a kövekre fröccsenő folyót. Valahol a távolban feketerigók dalolásznak – csak mondják és mondják, és ahogyan oldalt fordítom a fejem, látom, a borosüvegem nyakán egy pók ficeg tanácstalan: egy vékonyka fonálon ereszkedik alá, a folyóparti szellő játszik vele, meglibbenti.…
Szeretem a hangodat. Igaziból megnyugtat. Csodálatos lény vagy. Csak téged hallgatnálak egész nap, s csak neked beszélnék. Éjjeleket álmodok rólad, s napközben minden mozdulat téged juttat eszembe.
—-Beszélsz, s én figyelek. De van, amikor csak a hangodra, van pedig amikor csak a hangsúlyra.…
Úgy nézett ki, mint egy farkas. Halántékánál őszülő, jóképű fazon, de a hideg futkosott a hátamon tőle. A mellette ülő szőke tinilányt bámulta kihívóan, aki zenét hallgatott, de a szeme sarkából a férfit figyelte. Ragadozó és prédája. Aztán a férfi unottan köhögött egyet, és egy másik lányt kezdett bámulni.…
Ernő rágyújtott a konyhában, majd bement a szobába a számítógéphez, és írt. Ötvenkét éves volt, szakmája szerint asztalos. De novellásköteteit elkapkodták. Felesége, Zita szerint az irodalom szakbarbárja lett. Más se érdekelte már. Egyébként kettejük közt igen megromlott a kapcsolat. Már régen feküdtek le.…