Vánszorgott a nyár azon az augusztuson, a fénye sápadtan világította meg a lomha utcákat, úgy tűnt, üres minden. Emma a saját tükörképét bámulta, azt a különös ragyogást a szemeiben, ami egy szarkához tette hasonlatossá, aki az ágról bepillantva ottfelejtett ékszereket vesz észre az íróasztalon.…
–
Menekülés
Mikor kiértem a vasútállomásra, fellélegeztem. Illetve reméltem, hogy végre fellélegezhetek. Mert a sarokház mögé bújva azért visszaleselkedtem a mellékutcába, amelyből érkeztem, hogy sikerült-e leráznom féltékenységtől őrjöngő üldözőmet. Csend volt, és sötét, és szemerkélt az eső. Csak a saját lihegésemet hallottam.…
Nagy panaszolkodás közben volt a házi egér, mindenfelé híresztelte, hogy mennyire nehéz neki az élet. Hogy neki parancsolnak, hogy kicsi az egérlyuk, hogy elzárják újabban az élelmet fémládákba és üvegekbe, nagy a zaj, és hangosan tombol a zene a lakásban, hogy nem mindig fűtenek be, mert néha elutaznak a háziak, hogy egyfolytában kell félni, mert a kandúr mindig leselkedik.…
Egy autós kollégám kivitt az ócskapiacra. Autóalkatrészt keresett, én meg rézrudat a függönyömnek. Persze hogy nem találtunk se rézrudat, se alkatrészt. De kollégám egyszer csak felkiáltott:
—-– No nézd csak, szerencsém van. Ott hever a földön egy négy évvel ezelőtt megjelent könyvem.…