–
Menekülés
Mikor kiértem a vasútállomásra, fellélegeztem. Illetve reméltem, hogy végre fellélegezhetek. Mert a sarokház mögé bújva azért visszaleselkedtem a mellékutcába, amelyből érkeztem, hogy sikerült-e leráznom féltékenységtől őrjöngő üldözőmet. Csend volt, és sötét, és szemerkélt az eső. Csak a saját lihegésemet hallottam.…
Nagy panaszolkodás közben volt a házi egér, mindenfelé híresztelte, hogy mennyire nehéz neki az élet. Hogy neki parancsolnak, hogy kicsi az egérlyuk, hogy elzárják újabban az élelmet fémládákba és üvegekbe, nagy a zaj, és hangosan tombol a zene a lakásban, hogy nem mindig fűtenek be, mert néha elutaznak a háziak, hogy egyfolytában kell félni, mert a kandúr mindig leselkedik.…
Egy autós kollégám kivitt az ócskapiacra. Autóalkatrészt keresett, én meg rézrudat a függönyömnek. Persze hogy nem találtunk se rézrudat, se alkatrészt. De kollégám egyszer csak felkiáltott:
—-– No nézd csak, szerencsém van. Ott hever a földön egy négy évvel ezelőtt megjelent könyvem.…
A hátsó falnál ülő Metálarc egy lány tarkóját nézi a történelem órán. Ő az egyetlen fekete lány az osztályban, és mindig elöl foglal helyet, közvetlenül az amerikai zászló mellett. Az állampolgári jogokról tanulnak, arról, hogy egy embernek volt egy álma, aki megtanította Amerikát, milyen is a valódi jellem.…