Kategória archívum: Regény

A leányvásár

Kategória: Fordítás, Próza | Hozzászólás

Tél

A lisztet öntsük egy kupacba az asztalra – a Nonna Calzinótól örökölt öreg tölgyfa asztalra, melynek felülete a sok-sok évnyi használat során csodaszép, csillogó fényesre csiszolódott. Ne vegyünk túl sok lisztet, de túl keveset sem – épp eleget. Jóféle durumlisztet, melyet a Mascali-beli Papa Grazzi őrölt finomra.…

Kategória: Fordítás, Próza | Hozzászólás

A vasrácsos kapu

Hajnalonként, munka után, már indulóban Sztathisz megáll egy pillanatra a nyomda kapuja előtt, megdörzsöli kezét, állig begombolja felöltőjét, mintha habozna nekivágni az útnak. Fél a néptelen utcáktól és az éjszaka utolsó óráinak félig már áttetsző homályától. A nyomda fényei a szűk utcácska túlsó oldalára esnek.…

Kategória: Fordítás, Próza | Hozzászólás

Adela

„Szófogadó tanuló voltam, megpróbáltam, de nem sikerült elérnem, hogy érdekeljen.” Egyenes, nyers válasz arra a kérdésemre, hogy ismeri-e a román irodalmat. Végül minden olyan kísérletemre, hogy megtudjam, milyen hatást tett rá egyik vagy másik könyv a „megpróbáltak” közül, változatlanul ugyanaz a válasz: „Ne haragudjon, nem érdekel.” Aztán lefegyverzően, húsz évének bájával: „Nagyon meg fog vetni?”
—-Adelának igaza van.…

Kategória: Fordítás, Próza | Hozzászólás

A levél

„Határozottan komolyan kell vennem magam. Az az érzésem, hogy a körülöttem levők mind többet tudnak nálam, és nem véletlenül… Borzasztóan zavaros és határozatlan vagyok. Nem, ők nem rendelkeznek több ismerettel, ellenkezőleg, inkább én vagyok olyan, mint egy két lábon járó lexikon, habár őszintén szólva fogalmam sincs, mi hasznom belőle, talán csak annyi, hogy örülhetek, ha önállóan gondolkozhatom, és ahogy elnézem, ezt célommá is tettem…”
—-A finom ujjak felnyitják a borítékot, miközben a szemek figyelmesen tanulmányozzák az étlapot.…

Kategória: Fordítás, Próza | Hozzászólás
  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik