Néhány évvel később Genovában katonáskodtam, ott találkoztam egy lánnyal, aki Silviára hasonlított. Barna volt, mint ő, kicsivel kövérebb és ravaszkás, annyi idős lehetett, mint Irene és Silvia volt, amikor a Morába kerültem. Az ezredes csicskása voltam, akinek egy kis villája volt a tengerparton, és rám bízta, hogy gondozzam a kertjét.…
(Részlet)
Pao-jü szelleme a Nagy Üresség árnyékmezein kóborol.
A Félelmes Ébredés Tündére hiába fejti meg neki dalaiban
a Vörös Szoba álmát
Kék Drágakő csakhamar teljesen megnyerte kegyét az anyahercegnőnek, aki neki, akárcsak Pao-jünek, minden tekintetben jobban kedvezett, mint többi unokáinak. Mint fénymáz az agyaghoz, úgy kötődtek ketten egymáshoz, s elválhatatlan párrá lettek.…
–
Tudd meg, Delfin, hogy nagyon komoly nehézségeim vannak a stílussal, meg az írói technikával is, bizonyos körülmények közt könnyen kihagyok, összekeverem az igeidőket, a cselekmény évszakait. Nézd el nekem ezeket a kihagyásokat, nem voltak lehetőségeim a nyelvtani fejlődéshez, illetőleg a nyelvtan egy lépéssel lemaradt a képzelet mögött.…
(regényrészlet)
–
„Lépj be Elekes, ne mind töketlenkedj.”
—–Lukibá türelmetlen hangja szólt ki az irodaajtó mögül, aki, miközben jól megvárakoztatta alárendeltjeit, szerette úgy előadni magát, mindig a másik hibája miatt csúszik a találkozás. Elfoglalt, mindig elfoglalt, ezt sugározta minden mozdulata, rettenetes fontossággal bírnak a döntései, dilemmái világokat választhatnak el egymástól.…