(részlet)
Már végét járta a nagy, szűz havak ideje, de a tavaszelőből leharapó télutó még úgy vicsorgott, hogy a legszárazabb meteorológusnők is csak álmodoztak a kikeletről. A temérdek hó meglehetősen közel fehérlett a hullámszerűen érkezendő tavaszi melegek idejéhez, súlyosan, de takarodásra készen ült meg mindenütt.…
(részlet)
A Bem térhez közel, a Bambi Presszónál szerencsére akad egy hely. Az eső végre alábbhagyott. Látom, hogy rengetegen ülnek a teraszon, a zuhé a kockás terítős asztalokhoz terelte az embereket. Innen még pár perc séta a fogdaépület, de úgy döntök, a Dunához közel teszem le a kocsit.…
A levegőben már régóta benne kellett lennie. Ahogy a nyugalomban a tombolás, a vadludak alakzatának őszi röptében a szétesettség, a megzavarodás. De még jól rejtegette magát. Abban a reggel utáni csilló könnyűségben is, ami ott lebegett a katlanban, a tavak vizei fölött.…
Az oltár mögött papírok lógtak ki több tucatnyi mélyedésből, kivéve azokat, amelyek üresen álltak. Azonban a jobb felsőben és a bal alsóban egy-egy urnát tartottak. A felső fekete alapon vörös formákkal, az alsó vörös alapon fekete figurákkal volt kifestve. Az egyiken egy sas védi a fészkét, míg a másikon egerek csoportja küzd egymás ellen.…