Egy autós kollégám kivitt az ócskapiacra. Autóalkatrészt keresett, én meg rézrudat a függönyömnek. Persze hogy nem találtunk se rézrudat, se alkatrészt. De kollégám egyszer csak felkiáltott:
—-– No nézd csak, szerencsém van. Ott hever a földön egy négy évvel ezelőtt megjelent könyvem.…
„Határozottan komolyan kell vennem magam. Az az érzésem, hogy a körülöttem levők mind többet tudnak nálam, és nem véletlenül… Borzasztóan zavaros és határozatlan vagyok. Nem, ők nem rendelkeznek több ismerettel, ellenkezőleg, inkább én vagyok olyan, mint egy két lábon járó lexikon, habár őszintén szólva fogalmam sincs, mi hasznom belőle, talán csak annyi, hogy örülhetek, ha önállóan gondolkozhatom, és ahogy elnézem, ezt célommá is tettem…”
—-A finom ujjak felnyitják a borítékot, miközben a szemek figyelmesen tanulmányozzák az étlapot.…
A hátsó falnál ülő Metálarc egy lány tarkóját nézi a történelem órán. Ő az egyetlen fekete lány az osztályban, és mindig elöl foglal helyet, közvetlenül az amerikai zászló mellett. Az állampolgári jogokról tanulnak, arról, hogy egy embernek volt egy álma, aki megtanította Amerikát, milyen is a valódi jellem.…
(regényrészlet)
Ma két hete voltam utoljára Évánál. Búcsúzáskor azt mondta, többé nem kell jönnöm, ez így nem fog menni, jelen pillanatban semmi esély a folytatásra. Csak álltam és hallgattam, és nem tudtam, mit feleljek. „Remélem, megbocsátod az őszinteségem, de nem szeretnék hazudni.…