Amikor elindultam otthonról úgy este hét körül, még nem esett, szépen sütött a nap. Adela és Cristi vártak már a Bulevárd-tetőn a placcon pár üveg sörrel. Jókedvűek voltak, de nekem nem igazán volt kedvem menni, csak azért mozdultam ki a házból, mert már éreztem, hogy megbolondulok, ha még bent kell üljek.…
–
38
semmi sem olyan, mint régen
semmi sem olyan, mint régen, és ez csak egyre rosszabb lesz, szóval elkezdődött a rothadás, istenem, már ide is besorolt a rothadás és mi még mindig nem jutottunk egy tapodtat sem közelebb egymáshoz, piffpuffmetódussal bukkan föl, és mindent összetör itt a szupertechnikájával.…
Álltam a járdaszélen és bámultam az autókat, bámulatosan gyorsan száguldoztak le s fel, mintha összebeszéltek volna, hogy ne engedjenek át. Rágyújtottam, mintha jelezni kívánnám, hogy nekem nem sietős. Egy kicsit feljebb volt a gyalogátjáró, de odáig semmi kedvem nem volt elgyalogolni, pedig a túloldalon úgyis arrafelé kell majd mennem, viszont megalázónak éreztem ott átkelni, csak mert itt még nem lehet.…
Rajbuzs faluban, éppen a templommal szemközt, emeletes, kőalapzatú, bádogtetőjű ház áll. A földszinten maga a házigazda, Filipp Ivanov Kasin – gúnynevén Gyugya – lakik családjával, az emeleten pedig, ahol nyáron mindig nagyon meleg, télen nagyon hideg van, átutazó hivatalnokok, kupecek és földbirtokosok szoktak megszállni.…