Hétfő reggel Pinnebergék kávéscsészék mellett ülnek. Barika szeme fényesen ragyog:
—-– Tehát ma, ma kezdődik el igazán! – És amikor egy pillantást vet a kínzókamrára: – Majd én rendbe hozom ezt a régi vacakot! – És egy pillantással a csészére: – Milyennek találod a kávét?…
Vánszorgott a nyár azon az augusztuson, a fénye sápadtan világította meg a lomha utcákat, úgy tűnt, üres minden. Emma a saját tükörképét bámulta, azt a különös ragyogást a szemeiben, ami egy szarkához tette hasonlatossá, aki az ágról bepillantva ottfelejtett ékszereket vesz észre az íróasztalon.…
Lillie Haldanné egy tökéletes lény. Kezdetben semmilyen szenvedélynek, semmilyen eszmének nem hódolt. Mindazáltal mindegyiket készséggel elsajátította. Minthogy sportosnak, mozgékonynak lenni nemes elfoglaltság, amely bensőségesen egyesíti az eszmét a szenvedéllyel, Haldanné eltökélte, hogy „sportos” lesz. A nők, amikor műveltek, mindig nagyon műveltek.…
Olyan ház, mint a többi. Minden nap odamegyek. Ahogy mások irodába járnak, én odamegyek, és sietek, nehogy elkéssek.
—-Feladtam minden személyes tervem, vágyam, kívánságom. Odamegyek, és leülök. Várok. Mindenki vár. Ülnek, vagy fel-alá járkálnak. Sűrű cigarettafüst. Tompított hangszóró. Számok hangzanak el, mint a lottósorsolásnál.…