A tavasz elérte a hegyek lankáit. Boldogító frissesség hatotta át a levegőt. Pándu egy virágoktól illatozó mezőn sétált, s az elébe táruló mennyei látványban gyönyörködött. Kakukkok énekeltek a közeli csampaka-fákon, s a rét ragyogó sárga virágai körül fekete méhek rajai dongtak.…
A tegnap este végül nem is volt olyan pocsék. Először nem akartam menni, gondoltam, úgyis olyan lesz csak, mint a többi hasonló összejövetel, de aztán csak elindultam. Alighogy megérkeztem, ezek felvezényeltek a pódiumra, hiába tiltakoztam kézzel-lábbal. Hogy milyen szép vagyok, milyen jól áll rajtam a sötétkék estélyi, blablabla, vezessem be, legalább pár szóban a rendezvényt, mert már a puszta megjelenésemmel jó hangulatot keltek.…
Fájó napjaiban, amiket a férje mellett töltött, de azelőtt és azután is, a vergődés idején jó volt emlékezni kislány korára. Ilyenkor eléje tűnt az asszonypataki ház és a tisztviselőtelep, ahol annyi csoda történt vele, s ahol iskolába menet naponta gyönyörű látomásai lehettek, hiszen öt-hat festőt is megbámulhatott munka közben.…
(A sudárvitorla-keresztrúd. Tashtego új köteleket csavar rá)
–
– Hm, hm, hm. Elég a mennydörgésből. Igen nagyon sok mennydörgés van itt fenn. Mire jó a mennydörgés? Hm, hm, hm. Nem kell nekünk a mennydörgés, rum kell nekünk; adjatok egy üveg rumot.…