Eltévedtünk, nincs mese, ez nagyon nem jó, a bátyám iszonyatosan dühös lesz rám. Lemaradtunk a csoporttól, de arról igazán nem én tehetek, hogy Z.-nek folyton kioldódik a cipőfűzője. A bátyámnak eszébe se juthat, hogy eltévedtünk, többször jártam már a szurdokban, és nekem mint az öccsének, nekem is ismernem kell a vadont, behunyt szemmel is el kellene találnom a Farkasösvényig, ott – gondolom – bevárnak, de szinte semmit nem mond nekem ez a mező.…
Akárhogyan igyekeztek is az emberek sokszázezrével kis helyre összezsúfolódva elcsúfítani a földet, amelyen megtelepedtek, akárhogyan teleépítették kővel, hogy semmi se teremjen rajta, akármilyen buzgón kiirtottak is minden előtörő fűszálat, akárhogy összefüstölték kőszénnel meg olajjal a levegőt, akármennyire megcsonkították is a fákat, s elüldöztek minden madarat meg négylábút – a tavasz mégis tavasz volt, még a városban is.…
Megpróbált visszaemlékezni a csöndre. Valahol a szíve mélyén persze tudta – tudnia kellett –, soha nem lesz elégedett, mindig többet és többet kíván annál, mint amit elért vagy elérhet, és ez az akaratosság lesz az a baljós árny, ami majd súlyos pokrócként terül a szívére.…
„Az orvos tanácsa” egy olyan rádióműsor, amit nagyon sokan hallgatnak, számos okból kifolyólag. Egyesek azt szeretnék tudni, milyen a savasságuk: hipo-e vagy hiper. Sokaknak fogalmuk sincs, mi az a hipo vagy a hiper, ez viszont egy cseppet sem zavarja őket, mert úgysem képesek lemondani egy hideg fröccsről vagy a savanyúságról.…