A Nihonsoki, vagyis a Japán Krónikák szerint Szuiko császárnő uralkodása harmincötödik esztendejének második havában, Micsinokuban történt, hogy egy borz első ízben emberi formát öltött magára. Igaz, hogy az egyik krónikamásoló változatában emberi formát öltött borz helyett olyan borz szerepel, amelyet embernek néztek, de mivel a továbbiakban mindkét másolat megemlíti, hogy a borz énekelt, valószínűnek látszik, hogy – akár emberi formát öltött, akár embernek nézték – az éneklése éppen olyan volt, mint a közönséges halandóké.…
A buszmegállótól nem messze útszéli kereszt: a Megváltónk elgyötört arccal szenved, ezüsttel futtatott testén (a kockás hason és a csupasz mellkason) megcsillan a reggeli napsugár, szinte vakítja az odatévedő szempárt. A kereszt talapzatán kopottas, fekete fölirat, a megálló mögött pedig ott a betonárok: szenny- és esővíz elvezetésére kiválóan alkalmas, és mint azt hamarosan látni fogjuk, a megfáradt utazó is nyugalomra lelhet benne, kiváltképp akkor, amikor az árok száraz, és a lehullott falevelek az alján puha matraccá változnak –
—-Maga a megálló egyébként nem nagy dobás, egyszerű fatákolmány, azt hiszem, valamelyik helybeli asztalos munkájának az eredménye; az üléseket már régen lecsavarozták (ellopták?…
A levegőben már régóta benne kellett lennie. Ahogy a nyugalomban a tombolás, a vadludak alakzatának őszi röptében a szétesettség, a megzavarodás. De még jól rejtegette magát. Abban a reggel utáni csilló könnyűségben is, ami ott lebegett a katlanban, a tavak vizei fölött.…
Úgy nézett ki, mint egy farkas. Halántékánál őszülő, jóképű fazon, de a hideg futkosott a hátamon tőle. A mellette ülő szőke tinilányt bámulta kihívóan, aki zenét hallgatott, de a szeme sarkából a férfit figyelte. Ragadozó és prédája. Aztán a férfi unottan köhögött egyet, és egy másik lányt kezdett bámulni.…