A tegnap este végül nem is volt olyan pocsék. Először nem akartam menni, gondoltam, úgyis olyan lesz csak, mint a többi hasonló összejövetel, de aztán csak elindultam. Alighogy megérkeztem, ezek felvezényeltek a pódiumra, hiába tiltakoztam kézzel-lábbal. Hogy milyen szép vagyok, milyen jól áll rajtam a sötétkék estélyi, blablabla, vezessem be, legalább pár szóban a rendezvényt, mert már a puszta megjelenésemmel jó hangulatot keltek.…
Fájó napjaiban, amiket a férje mellett töltött, de azelőtt és azután is, a vergődés idején jó volt emlékezni kislány korára. Ilyenkor eléje tűnt az asszonypataki ház és a tisztviselőtelep, ahol annyi csoda történt vele, s ahol iskolába menet naponta gyönyörű látomásai lehettek, hiszen öt-hat festőt is megbámulhatott munka közben.…
(A sudárvitorla-keresztrúd. Tashtego új köteleket csavar rá)
–
– Hm, hm, hm. Elég a mennydörgésből. Igen nagyon sok mennydörgés van itt fenn. Mire jó a mennydörgés? Hm, hm, hm. Nem kell nekünk a mennydörgés, rum kell nekünk; adjatok egy üveg rumot.…
Kopogtatnak reggel nyolckor.
—-– Szia, Marika! Egy kis altató kéne az anyámnak! Egész éjszaka rosszul aludt.
—-– Megnézem. Bár nem biztos, hogy találok.
—-Marika csak egy fél szemet talált. Vitte Arankának.
—-– Ne haragudj, de csak ennyit találtam!…