„Lassan a lélek sem lesz képes fölismerni tulajdon porhüvelyét.”
(Ismeretlen közép-európai szerző)
Van egy aprócska park a város szívében, szökőkúttal a közepén, ami csak ritkán működik, s ha éppen lötyög az alján egy kis víz, hobók áztatják magukat benne, szebb és jobb jövőt remélve.…
Május vége. Este fél kilenc. Az író, miután estig írt, gondolta, kiszellőzteti a fejét. Csak egy kiskabátot vett magára. A szokásos helyén sétált. Még cigarettát is elfelejtett hozni magával, olyan szétszórt manapság. Lehajtott fejjel megy a sötétedő utcán. Majd azért felemeli a fejét.…
Feküdt s fordult egyet az utcasarokban Dezső. Éhes volt, mint a farkas. Tarisznyájából elővett egy darabka kolbászt, s kenyércafatokkal azt ette. Kihalt volt a környék. Ez jót tett neki. Nem aludta ki magát. Már hajnalban fent volt. Tarisznyája mellett ott hevert az üveg bor.…
Háromezer fényévnyire a Vatikántól. Azt hittem valamikor, az űr nem lehet úrrá az én hitemen, mint ahogy hittem, hogy az ég az Úr dicső keze munkája. Most, hogy láttam ezt a kézimunkát, nagy bajba került az én hitem. Rámeredek a fülkém falán – a VI.…