Réka arra kérte Tibort, hagyja végre abba az írást. Tibor szabadúszó volt. S csak írt és írt… Réka nem jó szemmel nézte, hogy a férje ellustul. Arra kérte hát, hagyja abba az írást, és üljön fel a szobabiciklire. Tibor nem ellenkezett.…
AZT MONDOM, NINCS SEMMI BAJ, amíg engem látsz, fölösleges aggódni, tudod, minden hullám elcsendesedik egyszer, szóval: a félelmeidet hajítsd ki az ablakon, mert ha magadban nem bízol, hogyan bízhatnál bennem? – Elég az, hogy aznap este mindketten nagyon berúgtunk, Tamás is padlón volt, én se másképp, és egyikünk lelkén sem akaródzott segíteni a szomszéd szobából átszűrődő légyott kitartó muzsikája, igen, egy pszichológuslányt korrepetáltak éppen, és roppantul bosszantott, hogy most se én korrepetálom, pedig a szándék a szemeszter kezdete óta megvolt bennem; és ahogy teltek-múltak a hónapok, csalóka vágyam palántája terebélyes fává nőtte ki magát a szívemben, Krisztina persze észre se vett, miért is tette volna; gyakran váltogatott partnerei láttán hamar összeállt a kép, esélyem sincs nála, tehát maradt a nyálcsorgatás és az elalvás előtti, akarattalan hallgatózás – A hölgyek terén Tamásnak se volt nagyobb szerencséje, s hát nálam jobb lelki szemetesládát keresve se találhatott volna magának: „Figyi, Mester, ez így nagyon el van cseszve, ez baromira nem okés.…
Az orvosnak öltözött férfi mindenkiből kitépett egy darabot. Az ember odatartotta valamelyik tetszőleges testrészét, karját, lábát, kézfejét, ő meg valami eszközzel gyors mozdulatot tett. Messziről még úgy láttam, oltást ad. Az utcán ment az egész, a szabad ég alatt. Nem voltak túl sokan.…
(1930 őszén)
Ablakomból a mély, méltóságteljes, masszív utca. Pincehelyiségekben működő boltok, ahol egész nap ég a lámpa, árnyékban tartják őket az erkélyekkel túlterhelt homlokzatok, a volutákkal és heraldikus ékítményekkel megrakott piszkos gipszfalak. Ilyen az egész kerület: egyik házsor a másik után, vedlett, monumentális páncélszekrények, telezsúfolva a csődbe jutott középosztály megszürkült értéktárgyaival és használt bútoraival.…