Az író a kórházban feküdt, az intenzíven. De már sokkal jobban volt. Hetvenkét évével sok mindent megélt, jót és rosszat egyaránt. Ám több rosszat, mint az emberek többsége. Viktor jó, elismert író volt. Az olvasók nagyon szerették, és most aggódtak érte.…
Rajbuzs faluban, éppen a templommal szemközt, emeletes, kőalapzatú, bádogtetőjű ház áll. A földszinten maga a házigazda, Filipp Ivanov Kasin – gúnynevén Gyugya – lakik családjával, az emeleten pedig, ahol nyáron mindig nagyon meleg, télen nagyon hideg van, átutazó hivatalnokok, kupecek és földbirtokosok szoktak megszállni.…
A költő ott ült a háztömb előtti kövezeten. Bambán nézett előre. Az emberek megbámulták. Nem tudták, mi baja lehet. Mert azt látták, hogy nincs minden rendben vele. De hozzá szólni nem akartak. A házból jött lefelé Mátyás, a szomszéd. Megkérdezte a költőt:
—-– Miért ül itt?…
Léna olyan volt, mint a tavaszi eső: ha elkapott, csúnya megfázás lett a vége, de ha nem jött, szomjúsággal telt az április. Ez volt a legköltőibb, ami valaha eszembe jutott róla.
—-Úgy múltak a napok, hetek, hogy Lénára vártam, és ha láttam, hogy máshol van, mással valami mást csinál, kínzott a féltékenység.…