Van egy emlékem. Már nem emlékszem pontosan, hány éves voltam, de egész biztosan már óvodás lehettem, amikor egy kora tavaszi zuhé után hazafelé tartottunk anyummal a piacról. Lehet, hogy nem fontos, de éppen a rendőrség épülete előtti járdán kerülgettem a pocsolyákat, amikor egy pillanatra elengedtem a kezét, hogy a járdaszegélyig evickélve kikerüljek egy hatalmasnak tűnő tócsát, és megbotlottam az utcaszegély egyenetlen felületén, vagy lecsúszott róla a lábam, már nem tudom, de mindenesetre jó nagyot estem, bele a közepébe.…
A szoba sötétjében ültem, és gondolkoztam azon, hol csesződött el ez az egész. Kezemben egy vaníliás cigi, mellettem egy üveg bor, és miközben pötyögök, félek, hogy belehamuzok a billentyűzet gombjai közé. De valahogy nem. Előttem vibrál az a rohadék arca, és újra meg újra lepereg a szemem előtt az egész.…
Miután elmentem mellette, megfordult a fejemben, hogy akár adhatnék is. Visszafordultam, és a kalapjába ejtettem egy papírpénzt. Hazafelé menet elhaladtam néhány hajléktalankinézetű ember mellett. Tanakodtak. Az egyik utánam szólt, tudnék-e adni nekik egy cigit. Visszafordultam, volt még egy utolsó szál a dobozban.…