A hátsó falnál ülő Metálarc egy lány tarkóját nézi a történelem órán. Ő az egyetlen fekete lány az osztályban, és mindig elöl foglal helyet, közvetlenül az amerikai zászló mellett. Az állampolgári jogokról tanulnak, arról, hogy egy embernek volt egy álma, aki megtanította Amerikát, milyen is a valódi jellem.…
Van egy emlékem. Már nem emlékszem pontosan, hány éves voltam, de egész biztosan már óvodás lehettem, amikor egy kora tavaszi zuhé után hazafelé tartottunk anyummal a piacról. Lehet, hogy nem fontos, de éppen a rendőrség épülete előtti járdán kerülgettem a pocsolyákat, amikor egy pillanatra elengedtem a kezét, hogy a járdaszegélyig evickélve kikerüljek egy hatalmasnak tűnő tócsát, és megbotlottam az utcaszegély egyenetlen felületén, vagy lecsúszott róla a lábam, már nem tudom, de mindenesetre jó nagyot estem, bele a közepébe.…
A szoba sötétjében ültem, és gondolkoztam azon, hol csesződött el ez az egész. Kezemben egy vaníliás cigi, mellettem egy üveg bor, és miközben pötyögök, félek, hogy belehamuzok a billentyűzet gombjai közé. De valahogy nem. Előttem vibrál az a rohadék arca, és újra meg újra lepereg a szemem előtt az egész.…
Miután elmentem mellette, megfordult a fejemben, hogy akár adhatnék is. Visszafordultam, és a kalapjába ejtettem egy papírpénzt. Hazafelé menet elhaladtam néhány hajléktalankinézetű ember mellett. Tanakodtak. Az egyik utánam szólt, tudnék-e adni nekik egy cigit. Visszafordultam, volt még egy utolsó szál a dobozban.…