„Milyen éles érzékkel figyel az ember
mindenre, amikor éhezik!”
(90. o.)
Knut Hamsun Éhség című regényét1 elég nehéz kínos érzés, feszengés nélkül olvasni, az biztos.
—-Egy napig még csak kibírja az ember valahogy étel nélkül, de két, három, esetleg négy, öt, hat napon, egy héten át szinte semmit nem enni, vagy egyáltalán, az már tényleg elviselhetetlen.…
„…a kovács fia [Ahiban] saját apjára sem volt tekintettel,
és csak a szelíd embereket kímélte.”
(33. o.)
Aké Loba Folyóisten Fiai című könyve1 nem kimondottan kellemes, könnyű olvasmány.
—-Megpróbálok röviden néhány érdemleges szót mondani erről a – szerző szavával – „regényes” formában megírt történetről, amit a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem épületével szemben fekvő parkocska egyik önkiszolgáló antikváriumként működő kis fabódéjában találtam.…
„Na most, ha az ember valamiből ilyen kicsi falatokat kap,
akkor az sokkal jobb ízű, mint ha annyit ehet, amennyit akar.”
P. A.
Ha esti olvasmányt keresnék, amit ágyba bújva szívesen olvasnék, akkor Polcz Alaine Gyermekkorom1 című könyvecskéjére esne a választásom.…
Tegyünk említést egy könyvről – Szilveszter László Szilárd Az irónia nyelve a két világháború közötti magyar lírában* című kötetéről –, éspedig pusztán azon az alapon, hogy: érdekfeszítő. Vagyis érdemes elolvasni. Vagy olvasni, olvasgatni, s vitatkozni, vitatkozgatni a leírtakon. Meg a leírtak mikéntjén.…