Kategória archívum: Grafika

Gondolatoktól felcicomázott
és azonfelül elnyűtt
Titkon az álmokból vett magányt fényező
Igen. Test vagyok, mely szavakhoz vonzódik.

A papír, a tinta friss illata
elszédít. Mikor olvasok
spórákkal is tudok szaporodni

Ceruzával a kezemben simogatlak
és elfojtom lélegzeted
(annyira virág, mégis húsevő)

Csak nem fogsz épp most elhagyni
nyelved pengeélén táncoló szavakba fúlt arccal –
amikor az utolsó verssor már elhullóban

Nárcisz a virágnevem

Gyakorta
vállaimat tenyerembe szorítva
melleim könyökömmel eltakarva
Lótuszba ülök
bokáim elfedik a résem
Ideig-óráig eljátszom magamban (a gondolattal)
mondván: Könnyű nőcske vagyok és lehet
hogy oly magasra emelkedem
ahol senki el nem érhet
(nocsak minő sellőfióka bújt el benned)

Ha senki nem lesz velem
szeretni fogom önmagam
Ráhajolok a padlóra amely most már tükröm
csókolni akarom a képem
de egy fuvallat hullámokat keltve
képem vízmásába ejtem lábujjhegyem
és vele együtt merülök el benne

A padlón vérfolt terem

Nem akarok álmomban megvénülni

Éjjel
ébren lesem amint rámtelepednek
a ráncok szépen sorban
A selymes és puha bőr (vígan) összegyűl
és kéreggé válik a kezeimen
A csupasz kezeken.…

Kilógatom a
lábam az ablakon,
zuhog rá az eső.

Szegények tengere?

Megmosakszom
és kiugrom,
puha földet
ér a talpam,
visszanézek
földszinti
ablakomra.

Ott ülök,
mosom a
lábam, a
karom,
a hátam, aztán
én is kiugrom.

Megérkezem a
puha földre,
magam mellé
állok és
visszanézünk
földszinti
ablakomra.…