Néhány évvel később Genovában katonáskodtam, ott találkoztam egy lánnyal, aki Silviára hasonlított. Barna volt, mint ő, kicsivel kövérebb és ravaszkás, annyi idős lehetett, mint Irene és Silvia volt, amikor a Morába kerültem. Az ezredes csicskása voltam, akinek egy kis villája volt a tengerparton, és rám bízta, hogy gondozzam a kertjét.…
Ne akadályozd meg, hogy felgyorsítsam a Ritmust ereidben, kislány,
én vagyok a láng, amely a szenvedélyt a szádba hajtja,
én vagyok a víz, amely méhed szikláiból feltör,
én vagyok a végtelen éjszaka, amelyről álmodtál,
én vagyok az a dal, amelyet a véred rendületlenül megismétel.…
1864. január 1., szerda
Hurrá! Egy új év! Így kezdtem a naplót egy évvel ezelőtt. Most is ugyanezt mondanám, habár nem táplálok túl nagy reményeket. A közeljövő elég egyértelműen eldöntött. Idén nem fog annyi minden történni, mint tavaly. De ki tudja mégis, mi történhet!…
(Részlet)
Pao-jü szelleme a Nagy Üresség árnyékmezein kóborol.
A Félelmes Ébredés Tündére hiába fejti meg neki dalaiban
a Vörös Szoba álmát
Kék Drágakő csakhamar teljesen megnyerte kegyét az anyahercegnőnek, aki neki, akárcsak Pao-jünek, minden tekintetben jobban kedvezett, mint többi unokáinak. Mint fénymáz az agyaghoz, úgy kötődtek ketten egymáshoz, s elválhatatlan párrá lettek.…