A mai nap így telt el. Felkeltem. Elmentem szarni.
Harmadszor 8 óra alatt. Valahol az alhasamban bujkált a fájdalom. Kibírhatatlanul. Nyilallások. Beléptem a netre. Sorra elolvastam: a prosztatarák tünetei. Talált. Férfi hisztériás rohamok. Tovább mentem. A vastagbélrák tünetei. Talált. Továbbra is valahogy boldogtalan voltam.…
Bălțătești… Vásári összevisszaságban épült házak a Piatrából jövő országúton, mely a vízmosások között kígyózva girbegurbán kettészeli a falut és Tîrgu-Neamțuluiba tart a puszta vidéken.
—-Sok ember, mind szórakozni szeretne, és nem tudja, hogyan. A hölgyek – tüntetően dologtalanul – háziruhában, hajadonfőtt járnak… Az urak bokavédőben és vízhatlan sapkában, erélyesen marokra szorított s merev, feltartott állukig emelt alpenstockkal1 felfegyverkezve mennek át a szállóval szemközti postára.…
Élettel telve most tömör vagyok, látható,
Én, aki negyven éves vagyok, az Államok
—-nyolcvanharmadik évében,
Valakihez egy századdal odébb, vagy akárhány századdal
—-odébb,
Hozzád szólok, még megszületetlen, téged kereslek.
Mire ezt olvasod, én, aki látható voltam, láthatatlanná
—-váltam,
Most te vagy teljes, látható, felfedezed verseimet, keresel
—-engem,
Elképzeled, milyen boldog volnál, ha veled lehetnék
—-és szerető társad lennék;
Legyen úgy, mintha veled volnék.…
Úgy vélem, a kezdő író legfőbb erénye – akárcsak más elfoglaltságok esetében is – a türelem kell hogy legyen. Számos csábító körülmény és számos kísértés arra ösztönöz, hogy szabadjára engedd Pegazus gyeplőjét. A barátok hízelgései, a becsvágy, hogy összemérd magad az írótársakkal, talán a késztetés, hogy áruba bocsájtsd ábrándjaidat, sürgető erővel hajtanak, hogy írj és minél gyakrabban jelenj meg folyóiratokban és újságokban.…