– – aliam tenui, sed iam quum
gaudia adirem,
Admonuit dominae deseruitque
Venus
Tib. I. 5.
Addig halljuk, mig utoljára hisszük,
Hogy az embersziv mindörökre rejtvény,
S bárhogy csürjük-csavarjuk, hányjuk-vessük,
Egyformán gyarló pogány és keresztény;
Jobb ha kezet szoritunk s nem keressük
Szentek erényét, rideg tanra lesvén:
Ha győz is rajtunk olykor a kisértés,
Még az erkölcsre nem halálos sértés.…
A darab egy elképzelt világban játszódik. Ezt a világot egy primitív, csaknem teljesen meztelen, maszkot viselő nép lakja. A színmű hat jelenetből áll, és díszlet nélkül játszható.
ELSŐ JELENET
A Szörny érkezése
Éjszaka. A háttérből lánccsörgés és harangzúgás hallatszik. Rémült kiáltások.…
A tavasz elérte a hegyek lankáit. Boldogító frissesség hatotta át a levegőt. Pándu egy virágoktól illatozó mezőn sétált, s az elébe táruló mennyei látványban gyönyörködött. Kakukkok énekeltek a közeli csampaka-fákon, s a rét ragyogó sárga virágai körül fekete méhek rajai dongtak.…
Ámde ismét felvartyognak a „sztoa békái”. Azt mondják, hogy „nincs nyomorúságosabb dolog az esztelenségnél”. Márpedig a nagy ostobaság határos az esztelenséggel, vagy inkább azonos vele. Mert mi más lenne esztelenkedni, mint lélekben tévelyegni. Szerintem azonban éppen ők az igazán „tévelygők”. Ha a múzsák szerencséltetnek, egykettőre szétverjük ezt a szillogizmusukat is.…