Kategória archívum: Fordítás

Elégia Bruce Lee-ért

Kategória: Vers | Hozzászólás

Tél

A lisztet öntsük egy kupacba az asztalra – a Nonna Calzinótól örökölt öreg tölgyfa asztalra, melynek felülete a sok-sok évnyi használat során csodaszép, csillogó fényesre csiszolódott. Ne vegyünk túl sok lisztet, de túl keveset sem – épp eleget. Jóféle durumlisztet, melyet a Mascali-beli Papa Grazzi őrölt finomra.…

Kategória: Próza, Regény | Hozzászólás

A vasrácsos kapu

Hajnalonként, munka után, már indulóban Sztathisz megáll egy pillanatra a nyomda kapuja előtt, megdörzsöli kezét, állig begombolja felöltőjét, mintha habozna nekivágni az útnak. Fél a néptelen utcáktól és az éjszaka utolsó óráinak félig már áttetsző homályától. A nyomda fényei a szűk utcácska túlsó oldalára esnek.…

Kategória: Próza, Regény | Hozzászólás

Az üres holnap: az átmenet a huszadik századba


Az öngyilkosság nem tűnt el a művészetekből – inkább szerves részükké vált. Fénykorukban a romantikusok elültették a köztudatban azt a gondolatot, hogy az öngyilkosság a zsenialitásért fizetendő számos árak egyike. Jóllehet ez a gondolat elhalványult, azóta minden megváltozott. Az öngyilkosság úgy átitatta a nyugati kultúrát, mint egy eltávolíthatatlan festék.…

Kategória: Értekezés | Hozzászólás

Adela

„Szófogadó tanuló voltam, megpróbáltam, de nem sikerült elérnem, hogy érdekeljen.” Egyenes, nyers válasz arra a kérdésemre, hogy ismeri-e a román irodalmat. Végül minden olyan kísérletemre, hogy megtudjam, milyen hatást tett rá egyik vagy másik könyv a „megpróbáltak” közül, változatlanul ugyanaz a válasz: „Ne haragudjon, nem érdekel.” Aztán lefegyverzően, húsz évének bájával: „Nagyon meg fog vetni?”
—-Adelának igaza van.…

Kategória: Próza, Regény | Hozzászólás
  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik