(2. rész)
Nem szeretek kimenni a színházból, nem szeretem a felvonásszüneteket – egyáltalán, nem szeretek szem előtt lenni. Kezdő hírességek érzik jól magukat sok ember között, mert mindenki bámulja őket, egymást oldalba bökve hívják fel rájuk a figyelmet. De ha az ember csak úgy megy, és nem veszi észre senki, az az érzése, hogy nincs rá okvetlenül szükség.…
(1. rész)
A díványon heverek, és a fizikakönyvemet olvasom.
—–„Ha nincs áram a tekercsben, a vasdarab mozdulatlan…”
—–Olyan ez, mint egy vers:
Ha nincs áram a tekercsben,
a vasdarab mozdulatlan…
—–Szemernyit sem érdekelt sem a tekercs, sem a vasdarab.…
A tó napok óta oly sima volt, hogy szeme megfájdult a visszaverődő fénytől, és füle zúgott. Mielőtt még a szél föltámadt, és az ég – előbb galambszürkén, majd epesárgán és végül feketén – beborult, a tó nefelejcskékről ezüstre, ezután mohazöldre váltott, és apró borzongások futottak rajta végig, mint néha az alvó emberen.…
Először az erkélyen ültem le, de a szél bekergetett. Rendeltem egy kávét ásványvízzel, felcsaptam a laptopot, megnyitottam az álláskeresőt. Kint eközben már-már tetőfokára hágott a vihar, hatalmas reccsenés hallatszott, majd szörnyű robaj közepette ripityára tört az asztal, ami mellé azelőtt telepedtem le, az összes körülötte lévő székkel.…