alighanem kihívtam magam ellen a sorsot,
holott a pontos fogalmazásnak komoly előnyei vannak.
mondhatjuk: sosem lehet nagy, aki félreismeri önmagát,
aki kéklő párát von szeme elé.
egy mégoly kis gondolat is teljesen kitölthet egy életet
— és egy rossz mondat csírája lehet egy jónak.
mégis nyilvánvalónak tűnik fel számomra:
van valami korlátoltság az idealizmusomban.
nincs más, szembenézek a zenével
és a végén kifizetem a muzsikust;
beengedem a nosztalgiát. azt az eszelőset.
–
