Mondod a telefonba, hogy hívott a csajod,
a hosszú combú, aki ott lakott egykor a szobában,
ahol tegnap hason feküdtem az ágyon,
te meg hiába hitted, hogy óvatos tudsz lenni,
miközben kapkodva hatoltál belém,
a pohár a falnak csapódott,
a kávé meg a borfolt azóta ott bámul a falon.
Megint részeg vagy, hallom a félrenyelt szavaid,
nem értem, amit mondasz,
kitekeredik a szó a szádban,
ahogy beszélni próbálsz, én meg hallgatni,
és kérdezni, hogy kicsoda,
te meg folytatod, hogy az a csaj mindig a csajod marad,
ha kurvára nem is kapod meg többé,
kurvára a csajod lesz akkor is.
Mondod, hogy sütöd a csirkét,
gondosan előkészített alapanyag, körülbélelt tepsi,
elképzelem, ahogy a hosszú combja kilóg a tepsiből,
te meg óvatosan emeled, hogy kényelmesen feküdjön, amíg puhítod.
Este lett, húzom a kabátom, rá kell gyújtanom,
közben hallom, ahogy leejted a tányért,
meg ahogy szétesik a hangod.
Mondom, hogy ne aludj el, mert odaég a csirke a sütőben.
Még hallom azt is, amikor hetekkel ezelőtt a nevét mondod,
éppen miután elélveztél és rámborultál.
A neve a dobhártyámnak koccant, a fogad meg a fülbevalómnak,
most meg mondod a telefonba, hogy mekkora balfasz vagy,
ahogy elcseszed velem,
mert hogy „te hülye, nekem még senki ennyire, mint te”,
és hogy rímelni akarsz velem,
én meg csak remélem, hogy holnap nem emlékszel semmire,
vagy csak a combok ízére a szádban,
a fogaid közé ragadt égett húséra,
miközben sajgó másnapossággal kaparod le a tepsi aljára kozmált bőrdarabokat.
