Az én menyasszonyom mesterien bánik a pengékkel.
Olykor még a tekintete is, mint az acél, hűvös, éles.
A sikolya olyan, mintha egy vascsövet flexelnének ketté.
A többiekkel egyszerűen csak flegma, de akit szeret,
azzal ha muszáj, sebészi pontossággal könyörtelen.
Távol-keleti művészfilmekből tanulta különféle
szúró-vágó eszközök használatát.
Szakszerűen forgatja az iróniát,
magabiztos kézzel hajítja célba a szarkazmust,
a deadpan-technikája rezzenéstelen,
egy szál faviccel is bárkit a földre terít,
gondolkodás nélkül tudja, hol vágjon két szavam közé.
Ha esetlenül védeni próbálom az övem alatti részt,
a szemembe kacag: „Ez csak szájkarate, kölyök!”
Mikor meglátom, ahogy
azokkal a finom kezekkel kígyóuborkát szeletel,
kiráz a hideg is, napokig rosszul alszom.
A menyasszonyom ismeri, de sokra nem tartja
a közerkölcsöt, társadalmi véleményt:
nagyjából olyan gyakran cseréli a férfiakat,
mint más a genetikai nemét.
Nyitott, kalandvágyó, be lehet járni a világot vele,
de ha egyszer vásárolni vinném,
hirtelen megfájdul a feje.
Egyszer lerajzolta nekem az énképét.
Gyanítom, hogy LSD hatása alatt született
– már a menyasszonyom.
Neki nem célja a szélcsatornában is tartó frizura,
a tér-idő kontinuumban is fiatalodó bőr,
a Bükk-hegység formájú mellek.
A menyasszonyom gyomra bírja az entrópiát.
Egy átmulatott este után is nyílegyenesen
sétál végig az életvonalamon,
behunyt szemmel és fél lábon szökdelve is akár,
neki mindegy, kiütve, betépve,
közben franciául káromkodik vagy szanszkritul szaval:
kitéve-betéve ismeri a Káma Szútrát.
Az ő evangéliuma az Énekek Éneke.
Onnan tudom, hogy kicsit becsiccsentett,
ha titokzatos kínai írásjeleket rajzol a tenyerembe,
aztán az utca közepén kiáll eltáncolni egy haikut,
vagy egy ihletett pillanatban nyelveken szólva prófétál
az emberi kapcsolatok globális felmelegedéséről.
Akkor pedig már tényleg ittas, amikor
érzékin a fülembe böfög egy cseresznyevirág illatút.
A menyasszonyomnak igen kifinomult az ízlése.
Már úgy értem, nem csak férfiak dolgában.
Képes megkülönböztetni például
félmosolyt félmosolytól, félszárazt félszáraztól,
Jacket Jimtől.
Gond nélkül megkülönböztet egy
Matt Smith dalt egy Celine Diontól,
Monét Manétől, a dúrt a dórtól, Miles-t Coltrane-től.
A menyasszonyom humorérzéke is elsőosztályú.
A legsutább poénjaim hallatán is
indokolatlanul göndör kacajra fakad,
olyan cukin, mint egy hiéna.
Néha csak lelkesedik, de gyakran szellemes,
szabadelvű, szabad szájú,
politikai hovatartozása „illúzióktól mentes”,
vallás nemleges, futball semleges,
szex pozitív és STD negatív.
A menyasszonyom azt mondja,
ügyel a kilók gyarapodására
– természetesen a könyvespolcára gondol ezzel.
Alakja és véleménye egyaránt jól formált.
Éppen elég, nem túl kevés
és nem is túl sok a felfogni való.
Pont annyi, amennyibe bele tudok kapaszkodni,
amikor egyik dolog követi a másikat,
és hát… tudjátok, megtörténik a legtöbb,
ami két ember közt történhet.
A mindfuck.
–
–
