Szerző archívum: Paul Celan

Hazatérés
(Heimkehr)

Hóesés sűrűbb és sűrűbb
galambszín, mint tegnap
hóesés, ahogy te is alszol még.

Távolságba szétterített fehér.
Rajta, vég nélkül,
az elveszettek szánkónyomai.

Alulról, befedve,
felfele tornyosul
ami a szemnek is fáj,
domb domb hátán,
láthatatlanul.

Ott: mindeniken,
hazahordva jelenébe,
egy némaságba belesiklott Én:
fából, egy karó.…

Éjszakába tűnt
(In die Nacht gegangen)

Éjszakába tűnt remegő fény:
egy csillag-
áteresztő levél
a szájé helyett:
marad
még valamit vadul pazarolni,
facsemeték.

Heverünk
(Wir lagen)

Már mélyen heverünk a macchiában ahogy
végre idekúszol.
Mégsem tudtunk
odasötétedni hozzád:
fénykényszer
támadt.
 

Taposóaknák
(Tretminen)

Taposóaknák bal
holdaidon, Szaturnusz.…