Szerző archívum: Pál Tamás

Pál Tamás

Pál Tamás
1985-ben született Csík­sze­redában. A kolozsvári BBTE Történelem és Filozófia Karán hallgatott filozófiát. Jelenleg az angliai Rugby városában él.

Humanbirds

Kategória: Prózavers, Vers | Hozzászólás

Barmouth

visszatérek egy korhadó vázba
talán fű vagy fa lettem
itt élek immár némán
ha itt lennél te is tudnád
(Vágtázó Halottkémek: Végzetes szerelem)

fejem gyakran cserbenhagy
a szavak is kicsorognak belőle
most ülök a majdnem parton
még csak nem is szemlélődöm
vagyok
mint feltúrt homok, kutyáknak dobott
jaj nem találom labda, nehezen kapaszkodó
fűcsomó
az igazi partig nem sodródom le
nem akarom látni a medúzákat
burkaik mélyén a pusztulással
minden egyben van, gondolom ezért
húzódtam vissza
a természet szükségszerű kegyetlensége
beleolvadok
nem enged dühöngeni a szél
nem akarok
elengedem fontos közölnivalóm
egy kölcsönvett sirály-sikollyal.…

Kategória: Vers | Hozzászólás

apokalipszis majd

mint megrozzant nyugger motyogom
elmúlik minden mint a gyomorbántalom
önnek megfelelő szerep nem akadt
béla bátyám, nem játszotta ki a nemzeti kártyát
mindig csak a sér-elem, ön csak amolyan sér sziget
nincs harc, nincs védelem
se tűz, se élelem
itt mindenki vár magától valamit
de maga csak: a sötétség nyel el
a nihil csúcsain, szakadékaiban
elbaszott aggastyán.…

Kategória: Vers | Hozzászólás

(Is)

Hiába Dover fehér sziklái, Callais tompa ege
a Montmartre kocsmái, London szele
esküszöm hogy az üresség
kánonait hallottam a kompon
hangosabbak voltak a hullámok morajánál
láttam csatornába fulladni a széplelkeket
lila burkaikban kapálóztak
megrémültem nyugalmamtól
idegen vagyok, tehát kegyetlen (is)
szemükben van a mérték
szorongás vett erőt rajtam
ahogy a Pangeára gondoltam
jobban mondva a széttöredezésre
golyót eresztettem nőm fejébe
a bárban
majd töltöttem magamnak (is)




[A Drunk Prophets egy 2017-ben alakult, saját dalokat játszó londoni rockzenekar.

Kategória: Vers, Zene | Hozzászólás

Marie

A frászt hozza rám újabban – szól oda Marie Ingridnek.
—-– Muszáj minden kávézgatást elkúrni ezzel a beteg csávóval? – kérdez vissza Ingrid erőltetett ingerültséggel a hangjában.
—-– Nálad nem volt soha?
—-– Nem, nincs az a pénz, amiért elviselném azt az állatot.…

Kategória: Próza, Rövidpróza | Hozzászólás
  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik