Szerző archívum: Pál Tamás

Pál Tamás

Pál Tamás
1985-ben született Csík­sze­redában. A kolozsvári BBTE Történelem és Filozófia Karán hallgatott filozófiát. Jelenleg az angliai Rugby városában él.

apokalipszis majd

Kategória: Vers | Hozzászólás

(Is)

Hiába Dover fehér sziklái, Callais tompa ege
a Montmartre kocsmái, London szele
esküszöm hogy az üresség
kánonait hallottam a kompon
hangosabbak voltak a hullámok morajánál
láttam csatornába fulladni a széplelkeket
lila burkaikban kapálóztak
megrémültem nyugalmamtól
idegen vagyok, tehát kegyetlen (is)
szemükben van a mérték
szorongás vett erőt rajtam
ahogy a Pangeára gondoltam
jobban mondva a széttöredezésre
golyót eresztettem nőm fejébe
a bárban
majd töltöttem magamnak (is)




[A Drunk Prophets egy 2017-ben alakult, saját dalokat játszó londoni rockzenekar.

Kategória: Vers, Zene | Hozzászólás

Marie

A frászt hozza rám újabban – szól oda Marie Ingridnek.
—-– Muszáj minden kávézgatást elkúrni ezzel a beteg csávóval? – kérdez vissza Ingrid erőltetett ingerültséggel a hangjában.
—-– Nálad nem volt soha?
—-– Nem, nincs az a pénz, amiért elviselném azt az állatot.…

Kategória: Próza, Rövidpróza | Hozzászólás

majdnem káosz

ó dzsiramári
Ó lébli
ó BUm BUmm
———-Kassák

le- meg- és kibeszélni ezt
dehát ez nem egy vers
kölyök kutya
kishíján összeomlok a kisboltban
vaú vaú
gondolataim hasbarúgják az eladót
kint madarak csiripelnek a kurva életbe
csikorognak ezek a sorok
sorokba állítottak a tanítók
míg végül önmagam büntetése lettem
bölcs, kedves emberek
varjak magokat csipegetnek a tarlón
és ez egy észérv az összeomlásra
kiválasztom legpocsékabb arcomat
rohanok a kocsmába, elkorhadt fejemet
oda be, zuhanok az oltárra
barátaim dögöljetek meg
még akkor is ha nem vagytok
mit lehet tudni róla  kérdezik
——-hülye mint a segg, IDIÓTA
de én beszéltem Jézussal s asszondta
„aki elveszíti életét énértem megtalálja azt”
és én megtaláltam délután olyan hat felé
a kisboltban ahol majdnem össze- és beomlottam
a jó keresztények közé

L Júlia_NM_1 

alkony

hol találnak meg a szavak
ha már vonatra szálltál
s nem éget már tekintet-halál
életben vagy, de azt mondják
hogy ez így, egyedül, ez már nem az

akaratra, ösztönre hivatkozol
a benned élő vadra, lefordíthatatlanra
mégsem állsz meg a test kapuinál
idegen földeket égetsz fel
és már csak röhögni tudsz az összes imán

az ő arca, harca, betegsége
üres kutakba üvöltözöl
látni és tagadni akarod sebeit
mielőtt halálodra tör


Please follow and like us:
0

Kategória: Vers | Hozzászólás

Kutya

Tegnap éjjel álmomban egy szomorú, fekete tekintetű kutyát simogattam. Nem lehet leírni azt a szomorúságot, ami a szeméből áradt, értelmetlen lenne hasonlatokkal, metaforákkal próbálkozni, megfojtani azt a mélységet, ami az állatok tekintetének sajátja.

Simogatás közben kezem egyszer csak bordái között egy nagyon mély sebben merült el – csuklóig szaladt bele a kutyába –, éreztem szerveinek melegségét, vérének áramlását.…

Kategória: Próza | Hozzászólás
  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik