Szerző archívum: Molnár Sára

Sáros Fülpös, mondogatja apu útközben a Dácsiában. Elég egy kicsi eső, és máris bokáig ér a sár. Anyura néz, nevet. Ne csúfondároskodj, na, mondja anyu, de nem bosszús, inkább szórakozott. Kifelé figyel az ablakon. Ezt apu is látja, és kérdezi is, hogy vajon úgy van-e még minden, ahogy tavaly ilyenkor volt.…

A buszmegálló a falu közepén van. A híd után, mindjárt a bolt mellett. Ezt a ferde falú, zöld fabódéról lehet észrevenni. A bódét egy keskeny ösvény választja el a bolttól, az meg a Kiserdőre vezet. Nem nagyon jár rajta senki, esetleg csak fel a bokrokig, pisilni.…

Istók ácsorogni tudott a legjobban. Ha megállt valahol, zsebre dugta a kezét, és órákig álldogált egy helyben, anélkül, hogy mozdult volna, esetleg csak a táskáját tette át egyik válláról a másikra.