Jimmy ugatott a lépcsőházban.
Hallottam a lakásból. Még mindig Monicára gondoltam, meg az ajánlatára. Amit startból visszautasítottam. Nem kellett nekem meló, mert a meló kapcsolatot, részvételt és eredményeket jelent. Arra ébredtem volna, hogy már nem vagyok a magamé. Inkább magammal, mint magam nélkül.…
Ülök az ablakomban.
Koszos. Feltétlenül oda kell tegyem Nelinét, hogy pucolja meg. Talán leesik onnan. Nézek kifelé. Ma szépen süt a nap, egy kicsit melegebb van, és felszáradt. Te, szóval az előbb elhaladt az a barna kispicsa, akiről annyit beszéltem neked.…
Igen, te, Angel volt.
Hús-vér valójában, rózsaszín táska, sárga kendő, konty és fehér tornacipő. Állt az ajtó előtt, nem nagyon tudta, mit csináljon. Egy fekete trikó volt rajta, amin azt írta: „így hát hova férhetnék még be/hova húzódjak be még én is/amikor hallgatag megszálltad saját személyed/s komoran a végső győzelem felé vezérled?”.…
Megérkezett a városomba a cirkusz.
Ezek teleragasztották a villanyoszlopokat plakátokkal, amiken azt írta, „PRÁGAI CIRKUSZ”. Te, szóval, mondtam magamnak, gyerünk a cirkuszba. Felvettem a „mercy is the cry of the soul that stirred” feliratú trikóm, és felhívtam Monicát. Megyek a cirkuszba, jössz.…