Szerző archívum: Kálmán Szabolcs

Közel, egyre közelebb

Mikor levertem a karommal a hamutálcát, s elaludtam ott a pulton, vége lett az estének. Valahogy hazakerültem, talán a pincérnők ültettek taxiba. Biztos nagyon köszöntem nekik, de ők nem értették, részegen nem tudok románul. De erre már nem emlékszem.
Kategória: Próza | Hozzászólás
  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik