Szerző archívum: Horváth Benji

Előzgetünk

Kategória: Vers | Hozzászólás

Végig a Napoca utcán

Öt éve vársz rá, de még hagyod a tengert,
hogy vízjegyűként a szárazföldön járkálj,
azt mondod magadnak, hogy értük,
és lehet, hogy így is van.

Félsz, de még elég jól tudsz inni,
szép vagy és szeretnek a nők,
mert úgy kezeled önbizalomhiányodat,
hogy mindig éppen az vagy, aki hiányzik,
nem is akarsz mást.

Kategória: Vers | Hozzászólás

Felszállnak a fecskék

Tudod a küzdelem, barátom, az a hosszú, monoton-monokróm ütem, hogy egyszer elmondd, magad mögött hagytad, bár hogy elvitted volna a világot, el, a hátadon mint egy Kristóf a kölyköt, át a vízen, azon a mély, mély, sötét vízen, az alján, érzed, állkapocsra lépsz,
Kategória: Vers | 1 Response
  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik