Mi a félresikerültség? Az a szerves állapot, úgy hiszem, amelyben a célkitűzéseit megvalósítani képtelen egyén leledzik, noha elegendő adottsággal rendelkezik. Következésképpen: akaratgyengeségnek tartom, súlyos betegségnek, a kór jellegzetes tüneteivel.
—-Jómagam sok félresikerült embert ismertem, s valahányszor találkozom velük, roppant feszélyezve érzem magam. Volt hajdanán egy egyetemi évtársam, aki egyébként mindenben normális embernek látszott. Beiratkozott egy bizonyos szakra, és azt el is végezte, mégpedig elég jól. Vidékre került, ha nem csalódom, tanár lett belőle. De roppant szégyenlős volt, és félt az egerektől, a sötétségtől, a magánytól és a kovácsműhelyek üllőcsattogásától. A kísértetektől is félt. Végül egy szép napon eltűnt, végleg elnyelte őt szülőföldje, a vidéki ismeretlenség. Persze, az ilyen ember nem tipikusan pályatévesztett. Felkészültségével elért annyit, amennyit azzal a tudással általában el szoktak érni: középszerű karriert csinált. Csakhogy egyetemet végzett embertől elvárjuk, hogy tanújelét adja valamilyen szellemi impulzusnak, bármily csekély és időleges is legyen az. Mármost ebből az következik, hogy valamennyi köznapi egyén félresikerült? Nem kimondottan. Barátom minden tekintetben a csöndes szellemi életre született, de éppen ez irányban nem tett semmit. Mások egyéniségükhöz nem illő foglalkozások közt tévelyegnek, míg végül fel nem ismerik az igazi hivatásukat. Ismertem például valakit, aki állandóan értelmiségi körökben forgolódott, amíg egy véletlen folytán rá nem jött, hogy kiváló kereskedő.
—-Egy másik eset már tipikusabb. A „lelkiismeretes emberek” kategóriájához tartozott. Vallásos buzgalommal látogatta a kurzusokat, s főleg a szemináriumokat. Aprólékosan jegyzetelt, és kétségbeejtő becsületességgel gyártotta cédulahalmait. Professzorunk nem tudott olyan dolgozatot ajánlani, amit ne vállalt volna. Nem törekedett egyetlen szakmára, és ha állást kínáltak föl neki (olykor ez is előfordult), nem fogadta el, annyira lefoglalták a „tanulmányai”. A diákotthonok örökös eltartottja volt. Dolgozataival természetesen soha nem készült el, tudniillik annyira mélyrehatóknak, annyira tökéleteseknek és abszolút sikerülteknek szánta őket, hogy sohasem jutott túl a cédulázáson. Akkor értettem meg, hogy a pályatévesztett képtelen megválasztani valamely azonnali tárgyat, meghatározni a tennivalókat, késedelem nélkül a tett mezejére lépni. Professzorunk tanácsaira, hogy válasszon egyetlen témát, s a rendelkezésére álló anyag segítségével azt dolgozza fel, másokat megvető szerénységgel felelte: ő komoly ember, neki a dolgok mélyéig kell leásnia. De soha, egyetlen munkát be nem fejezett, még tanári oklevelet sem szerzett. Az oklevélről egyébként fennkölt eszméket táplált, s a kollégákat, akik úgy-ahogy, de megszerezték, holmi felületes embereknek minősítette, akik semmis és érvénytelen címet bitorolnak. Majd ő megmutatja, mit jelent az igazi diploma!
—-Barátom azonban sohasem szakvizsgázott, s a szokottnál lényegesen hosszabb ideig volt diákotthonok lakója. Ha csak megjelent a szemináriumokon, a professzorok már forrtak a dühtől. Alighanem vizsgákkal is megpróbálkozott, de megbukott valamennyin, hisz az erejét különc foglalatosságokra fecsérelte el, az elemi dolgokat pedig elhanyagolta. Végül – mondom – nem szerzett oklevelet, s természetesen véglegesítő vizsgát sem tett, később pedig, amikor egyszer találkoztam vele – akkorra a többiek, ki így, ki úgy, már megtalálták helyüket az életben –, meglehetősen nyomorgott. Öblös aktatáskája ekkor is cédulakötegektől duzzadt.
—-Azóta nem látom őt, és a tudomány számára, amelyre készült, szintén végképp elveszett. De nem csodálkoznám, ha egyszer valahol tekintélyes, gazdag hatalmasságként látnám viszont. Az abszolút pályatévesztett ugyanis ritkaság. Mert miután valamely területen hiábavaló erőfeszítéseket tett, a pályatévesztett egyén rendszerint felhagy a próbálkozással, és valamely más pályát hódít meg dicsőségesen. Óvakodj az olyantól, aki húsz évig sikertelenül kísérletezett a versírással. Anyagilag szilárd karriert csinál az ilyen, és bosszút áll azokon, akiknek sikerült boldogulniuk.
Kerekes György fordítása
–
–
