A kontár

Az Ip Man című hongkongi filmben (2008–2010–2015) Ip Man – egy kérdésre válaszolva – azt mondja, hogy ő csak egy kontár, miközben valójában mesterfokon űzi a harcművészetet. Szerénysége nem mondvacsinált, hanem valódi. Úgy gyakorolja hivatását, mintha nem gyakorolná, és éppen ez teszi szabaddá. Nem görcsöl, hogy esetleg kudarcot vall, hiszen tudja, hogy bármikor esélye van a sikerre, ha nem is az azonnalira. De számára nem is a győzelem a fontos, a másik „megverése”, hanem inkább, sőt sokkal inkább, mi több, egyedülien: a méltóság – mindkét félé. Ez az etika teszi mélységesen nyugodttá. (Nem is siet – ellentétben más mesterekkel – tanítványokra szert tenni.)

—-Dankuly Csaba az Autszájderben1 láthatólag nem kevésbé higgadtan tűri fel képzeletbeli köpenye ujját, adott esetben a hozzáértését érintő kihívásra válaszolva:

—-Ül (a vershez ennyi kell?), és az ujjain
————számolja a szótagokat…
—-Kúl. (AZ AUTSZÁJDER, 7. o.)

—-Sohasem a fölény szava érvényesül nála – bár a különféle hangokkal történő játék könnyen megtéveszthet, és a finom irónia figyelmen kívül hagyása a gőg vádját vonhatja maga után. (Főleg talán nők érezhetik magukat olykor bántva, ha lépre mennek, és nem veszik észre az önkifigurázást is):

—-KÁTYA 

—-a tegnap végül nem is volt
————éppoly katasztrofális.
————A templomból elugrottam
————a bankba, hogy ellenőrizzem 

—-a kártyám. Aztán (semmi
————a számlámon) amikor megfordultam,
————hogy induljak, majdnem
————felborítottam Kátyát. 

—-Épp oda jött ő is, de sietve
———– kitért, s jelezte, hogy nincs most
————ideje, mert mindjárt 12, és a bank
————pont addig van nyitva. 

—-Mulattam magamban, hogy kár
————így rohanni, hisz az
————előbb harangoztak. Az út széléről
————visszanéztem – át akartam menni –, 

—-lássam, mire ment, de már jött
————is visszafelé. Én viszont úgy tettem,
————mintha nem venném észre,
————mert most már én – is – siettem (32. o.)

—-Értve persze önkifigurázáson főképp kifigurázást, ami alkalomadtán már-már a groteszkig menően csúfolja meg a férfifölényt (lásd például a STÁTUSZ című „bohózat”-ot (30. o.), amit itt csak azért nem idézek, mert valamivel hosszabb).

—-Minél többször olvasod újra – mivel kétségtelenül újraolvasásra csábítanak ezek a versek (feltehetőleg nem csak engem) –, annál több mindent fedezel fel bennük, mindenekelőtt a leleményes nyelvi megoldásoknak köszönhetően. Elsőre bizonyos csavarok felszínesnek tűnhetnek, meg gyerekeseknek is (alighanem kivált a „mélység”-re vagy „lényeg”-re vágyóknak), viszont jobban odafigyelve egyértelműen előtűnik az alaposság – ami kötetszinten is megmutatkozik. A négy ciklus nemcsak úgy van megszervezve, hogy önmagában is megálljon, és még csak nem is úgy, hogy kapcsolódjon egymáshoz, hanem úgy is, hogy a korábbi két kötetet is bevonja a játékba.
—-Erre az egyik legnyilvánvalóbb, jóllehet áttételes példa a Bertók Beatrix – folyóiratban megjelent (Székelyföld, 2008, július) – lám, mik vannak című versére adott válasz, a NÉZEM, AHOGY MAJDNEM MINDENT (35. o.), amiben gonoszkodóan a visszáját veti fel az ott elhangzottaknak, és egyúttal kapcsolatot teremt a második kötet + című ciklusának – bár Dankuly neve alatt közölt, a szerzőséget Bertóknak is tulajdonító (így el is bizonytalanító) – párverseivel.
—-Az első kötetet illető, említésre érdemes érdekesség: A TISZTÁNLÁTÁS? (22. o.) című versben a „stabil kis köd” némileg más beállításban tűnik fel, mint az első kötetbe tervezett, de aztán kéziratban maradt (– csupán baráti körben felolvasott –) szövegben, látszólag sokkal komolytalanabban, mintha csak amazt parodizálná; de mindjárt kitűnik, hogy – a perspektívát elforgatva – az első kötetet általában jellemző súlyos metafizikai kérdések végül is gond nélkül elengedhetők, nyitva hagyva számukra a valamikori, illetve valahonnani válasz megérkezésének lehetőségét.

—-Vannak ellenben durvább húzások is, akár némelyek érzékenységét sértők, mint ezek a sorok a HA NEM JELENIK MEG Ő című versből (29. o.):

—-Felém nyújtott
————segítő kezét mégis durván
————ellöktem magamtól,
————és úgy lőttem vissza 

—-a bőrt a pályaszél
————pereméről, mintha csak
————valamelyiknek a seggét
————vagy a fejét rúgnám szét

—-Valószínűleg szerencsésebb döntés, ha ezen jót derülünk, mint ha mondjuk felháborodunk a beszélő nyegleségén, vagy pökhendiségén, nyilván nem tévesztve szem elől a komolyabb szándékot – elvégre nem hiába fordított a költő gondot a szavaiban rejlő válogatott többértelműségre. Ebből a szempontból különösen bejöhet a hátsó borítólapon szereplő vers, ami – ahogy én látom – összegzően irányt szab a kötetbe foglalt versek olvasásának:

—-Reggel, alig nyitom ki
————a szemem, kezdődik.
————Hogy mi, azt nem tudni.
————Mellettem megint nőnek
————álcázva egy UFO.
————Unidentified Fucking Object.
————S jó, hogy ezt így is
————érthetem, meg úgy is,
————mégsem értem sehogy

—-Gondolom, fölösleges felhívnom a figyelmet a „mégsem értem sehogy”, vagy akár a „nőnek” találékonyan bizonytalan értelmére, hogy az „Unidentified Fucking Object”-ról ne is beszéljek. A szavaknak ez az elbillentése gyakori eljárása Dankulynak, aki természetesen másoktól is tanult, viszont sajátosan rá jellemző módon kombinál, ebben pedig bízvást tekinthető eredetinek.

—-Ip Man szerint ha tízen támadnak rád, jobb elfutni, ám amikor erre mégis sor kerül, nem hátrál meg. Ha ez tartalmi vonatkozásban nem is egészen helytálló e kötetre (az egyik vers „hőse” kényszerűen választaná az eloldalgást (TUDÁS, 25. o.), de formálás tekintetében minden bizonnyal érvényes: Dankuly kiáll, és megküzd, miként azt a KIESÉS című, három részből álló remek is tanúsítja, amiből – ízelítőül – a központi 2-at idézném (55. o):

—-Innen esett ki a húgom. Vagy ugrott.
————A helyszíni vizsgálat, pedig háromszor
————is megcsinálták, nem jutott pontos eredményre.
————De azért azt írták a jegyzőkönyvbe, hogy esett.
————Talán a család iránti kegyeletből. 

—-Legfelső emelet. A szemközti tízről valaki
————azt állította, hogy látta őt kilépni
————a párkányra, ordított is neki
————torkaszakadtából, de hát az már mit ér. 

—-Én meg napokig azt álmodtam,
————hogy szupermen vagyok, vagy mi lenne, ha az
————lennék, és bár távol lakom, semmi akadálya
————odaérnem és elkapnom – épp mielőtt földet ér

—-Hogy az Autszájder, ez az érdekfeszítő verseskötet megelőlegezi a következőt, a negyediket, az remélhetőleg nem kérdés. Sok minden múlik azonban a költő elhatározásán – ugyanis a kötetzáró vers (KINÉZVE, 73. o.) utolsó sorai csak megerősíthetnek abban, hogy neki csakugyan nem sürgős:

—-
—-és jó sokáig úgy maradni
—-kinézve az égre


—-1 Várad–PRAE.HU, 2016.

Please follow and like us:
0
Kategória: Recenzió. Bookmark the permalink.

Hozzászólások

Email címét soha nem tesszük közzé. A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

*
*

*

  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik