Nagy panaszolkodás közben volt a házi egér, mindenfelé híresztelte, hogy mennyire nehéz neki az élet. Hogy neki parancsolnak, hogy kicsi az egérlyuk, hogy elzárják újabban az élelmet fémládákba és üvegekbe, nagy a zaj, és hangosan tombol a zene a lakásban, hogy nem mindig fűtenek be, mert néha elutaznak a háziak, hogy egyfolytában kell félni, mert a kandúr mindig leselkedik.
—-Egy alkalommal éppen a mezei egérrel találkozott a parkban délutáni sétája közben. Szóba elegyedtek, s megint csak folyt a nagy panaszáradat végeérhetetlenül. Jókora idő eltelt, mire egyszer csak szóhoz jutott a mezei egér.
—-– Gyere, tarts velem, s megszűnnek mindezek a gondjaid – mondta.
—-El is indult a házi egér nagy izgalommal. Közben meg egyre kérdezősködött.
—-– És ott nem lesz macska?
—-– Vajon akkor nem kell félni az egérfogótól?
—-– S mondd csak, barátom, nincsen ott csapda sem?
—-– Hát egérméreg?
—-– És igazán akkora nagy hely van ott, mint az egész világmindenség?
—-– Igen, jól gondolod… – helyeselt minderre a mezei egér.
—-Mennek, mendegélnek, elég hosszasan elsétálnak, a házi egér meg kezdett már türelmetlen lenni, jól el is fáradt közben, meg nagyon megéhezett.
—-– Mondd csak, mennyit kell még menni, hogy eljussunk arra a helyre?
—-– De hát már ott vagyunk. Itt ez mind a te birodalmad, ameddig ellátsz… Egyetlen dolgod van csupán, hogy élj a lehetőséggel, s találd fel magad ebben a látóhatárig tartó szabadságban.
—-A házi egér már nagyon kimerült.
—-– Éhes vagyok, mondta és álmos. Nagyon fázom. Haza fogok menni.
—-– De hát itthon vagy…
—-– Nem, nem, én haza fogok menni a zajos házikóba, ahol a macska folyton leselkedik.
—-– Ne beszélj butaságot, hát miért mennél oda vissza?
—-– Mert én házi egér vagyok… – mondta csendesen, kimerülten, és a sírás környékezte.
—-Nem várt több választ, hanem minden energiáját összegyűjtve megfordult, s nekieredt, hogy visszatérjen eredeti lakhelyére. Jó ideig bizony el is felejtett panaszkodni.
–
–
