Mi megy
- szeptemberi haikuk Sztaskó Richard
- A magány Ana Blandiana
- Lady Chatterley körülnéz Lady Chatterley
- Az én nyelvtanom Julio César Barco Ávalos
Hozzászó
- Borbala Banto on Fülpös
- nagykata on ahogyan korallok törnek
- Éva on Van valami
- Gondos MM, tücsök on Szélerősség
Havik
Havi archívum: szeptember 2021
Az olvasói ártatlanság elvesztése
Kategória: Beszélgetés, Fordítás
Hozzászólás
Béla bácsi tarisznyája
Az újságíró kíváncsian nyitott a szűk szuterénbe. Nyirkos hideg és szívszorító nyomor fogadta. A falak füstösek és repedezettek voltak. Közvetlenül az ajtó mellett rozsdás vaskályha bóbiskolt, pár lépésre tőle ágy, amolyan priccsféle recsegett a nyomorék öreg alatt.
—-– Ballay Zénó vagyok – mutatkozott be a publicista –, a helybeli lap egyik riportere.…
Kategória: Próza, Tárcanovella
Hozzászólás
John Aubrey
Ha felvetődne a kérdés, mikor vette kezdetét a modern világ, talán 1662. június 15-ét kellene megjelölni születésének dátuma gyanánt. Ezen a napon alapították meg ugyanis a Királyi Természettudományos Akadémiát1, és a tudomány helye ekkor szabatott meg és jelöltetett ki végleg a kultúrában.…
Kategória: Esszé, Fordítás, Próza
Hozzászólás
Zarándokút Herkules buzogányához
————————————————-magány finak
————————————————-és szomorú úrnak
Mészkővidék. Domboldalon sétálsz lefele, miközben tündérek
néznek rád és mosolyogva haladnak el melletted,
izzadnak, ahogy te is, nem fognak elbújni az ezüstfenyők
mögött, majd autókkal szembe mennek és áthaladnak rajtuk,
de te csak csóválod a fejed, egy hátizsákkal a hátadon
jelzel a buszosnak, aki tovább hajt, mert reménytelen vagy,
zihálásodat helyi vadak is meghallják, vaddisznók, nyulak,
szarvasok, emberfélék, vándorolsz, köveket hajítasz az apró
patakba és nem érted, hogy a romok felett miért tűnt el
az égbolt, bárcsak mély lenne a völgy, az árnyak völgye,
de itt a távolból is fény világít be minden gomba alá,
túrhatnád a földet, kaparnád a fatörzseket, bogarak kergetőznek
a lábad körül, de te riadt és szomorú arcot vágsz és
szemedben a hajtű-vékony vízesés csordogál alá, nem
tudod hova tenni, mi az az érzés, ami még mindig
megbotránkoztat, miközben az úton senki sem vesz észre,
egy újabb botorkáló, mondaná a faház kapujában
egy öregasszony, sodort cigivel a szájában, aztán
vizet kortyolsz a kulacsodból, ami kiürül, ahogy te is,
és végül eléred Herkules buzogányát.…
Kategória: Vers
Hozzászólás